Ez annyira durva, egy hónapja még azt mondtam a Sancinak, hogy áhh, ugyan. Idén nem fog változni semmi sem a szülinapom környékén, nem úgy mint eddig, és akkor bemmm, még új blogot is indítanom kell. Mármint kábé semmit sem tudok elképzelni, ami annyira jelezné, hogy valami nagyon megváltozott, mintha még új blogba is kezdek.
És ma arra is rádöbbentem, hogy egy hete nem beszéltünk Kittel és a statisztikáim a következők:
Könnycseppek száma: nulla
Szenvedő postok, 21napos projekt postok száma: nulla
Kísértések száma, hogy felhívjam: nulla
Kit Facebook adatlap nézegetéseinek száma: egy, de azt is azért, hogy kiszedjem azok közül, akikkel chatelni tudok
Szenvedéssel teli pillanatok aránya a napjaimban: 2% (tops).
Ellenben az új dolgok statisztika növekedett egy új bloggal meg egy szerelemszerűséggel, falatkaparással, hogy most mi van és izgatottsággal, hogy mi lesz és 80 napi ábrándképpel és első csók jelenet visszajátszással.
És az van, hogy tudom, hogy ez így nem oké; hogy időt kéne hagynom magamnak; hogy egyedül kéne lennem; hogy nincs energiám új kapcsolatba fektetni energiákat; hogy ez így abszolút túl gyors és helytelen meg minden és hát nem tudom, asszem el is halasztanám ezt az egészet mondjuk 2 hónappal, de hát basszus mit tegyek, ha most van itt és már ennyi ideje várt rám és én nem tudom, mi a szerelem, de ma nonstop rágondolok és leginkább csak közel akarok lenni hozzá sokat és nagyon.
