6. fejezet

igazából én mindig tudtam, hogy az M.mel való kettes számú összejövésem zseniális húzás volt, de hogy erre valaki a világon még rajtam kívül rájön, azt sose gondoltam volna.

Én teljesen azt hittem, hogy a 2014es év az Á. megjelenésével, lakásvásárlással, költözéssel, összeköltözéssel, 2 darab új céggel, multis munka elhagyásával úgy gondolta, hogy akkor ennyi végülis elég is lesz a változásokból, de ez a lókötő képes volt novemberre tartogatni a non plus ultrát!!!! 

biztos benne van a mai reggel résztvevőiből több, de a sort biztos, hogy az vezeti, amikor gergő felhív, arra számítok, hogy megbeszéljük, mikor találkozunk a reptéren, erre megkapok egy laza egy órás rinyálást arról, hogy ő nem képes együtt dolgozni a péterrel és most lép ki. mármint ok, csinálja, de bassza meg a picsánrúgott zabtakony, hogy ezzel hétfő kora reggel kell terhelnie engem. 

#remekhétlesz

You are, in fact, a mashup of what you choose to let into your life.

bár azt hisszük kurva nagyok és erősek vagyunk

de igazából sok mindennek elég kiszolgáltatottak

például a szélnek

a hidegnek

a tengernek

a folyóknak

meg a kurva telefonszolgáltatóknak.

Ma egy fontos nap van, nekem meg izgalmas napjaim vannak, ezért szeretném akkor most megragadni a lehetőséget, hogy elmondjam, mi mindenért vagyok hálás.

1. Amiért volt bátorságom meglépni ezt a dolgot.

2. Amiért a családom és a barátaim támogattak.

3. Sőt a barátaim még rendületlenül hisznek is bennem.

4. Amiért egy olyan valakivel vagyok, akivel az estéim boldogok és békések és érdekesek és jók és kikapcsolók.

5. Amiért mindig van hova hazajönnöm.

6. Amiért valahol a messzeségben ott szunyókál a süti a tóparton.

7. Amiért anyukám tud végre pihenni.

8. Mert léteznek a földön kutyák.

9. Mert az Á. elfogad úgy, ahogy vagyok és nem (nagyon) akar megváltoztatni.

10. Mert van mit ennünk.

11. Mert süt minket a nyári nap.

12. Mert nem maradunk soha iránymutatás nélkül.

13. Mert tudom, hogy mi az a tucatnyi forrás, ahova mehetek tanácsért. 

14. Mert van itthon vonalas telefon.

15. Mert egészségesek vagyunk.

16. Mert szeretjük egymást.

17. Mert vagyunk egymásnak.

18. Mert van a hétvége és akkor együtt lehetünk.

19. Mert néha segíthetek másoknak egy-egy pici dologgal.

20. A paradicsomokért úgy általában.

21. Mert a problémák, amik lehetnek, igazából mind apró kellemetlenségek ahhoz képest, hogy vagyunk egymásnak.

22. Amiért találkoztam az Á.val.

23. És amiért az életemben van.

24. Mert vannak emberek, akiknek örökké hálásak leszünk.

25. Ööö igazából én azért is hálás vagyok, mert sok ember már nincs az életemben.

26. Azokért a csatákért, amiket már megvívtunk és a tapasztalatokért, amiket már átéltünk.

27. Mert van hol aludnom.

28. A Juli kedvességéért.

29. Az Edem szeretetéért.

30. Mert vannak pillanatok, amikor rájössz, hogy valaki jobban a barátod, mint hitted volna.

31. Mert lehet fűben ülni.

32. Mert vannak jó blogok, amiket lehet olvasni.

33. Mert megadatott nekünk ez a lehetőség és ez az idő, hogy éljünk.

34. Mert van levegő, amit belélegezhetünk. 

35. A rétekért.

36. Az erdőkért.

37. A patakokért, folyókért, tengerekért és mindenféle vizekért.

38. Az információért, ami eljuthat hozzánk.

39. Az eszközökért, amikkel kapcsolatban lehetünk azokkal, akiket szeretünk. 

40. Hogy egy annyira szép lakásban lakhatok, amilyenben.

41. Bokiért.

42. A lábaimért, amikkel tudok járni, futni és biciklizni is (meg még más dolgokat is).

az milyen már, amikor még a legnagyobb idegesítőm is sajnálkozva mondja nekem, hogy "mindenki a te idegeidre pályázik"? :D

az elmúlt néhány napot egy napiedem profilúzer idézettel szeretném összefoglalni: "A sorozat majdnem minden epizódja úgy kezdődött, hogy Kirk kapitány valami bolygót nézegetett a legénység két, piros felsőt viselő tagjával, akiket addig még sosem láttunk. A két ismeretlenre mindig szánakozva tekintettem, mert arra gondoltam, "Titeket biztosan lelőnek majd, a következő részekben már nem fogtok szerepelni." Kirk kapitány rendszerint az első néhány percben magára hagyta Mr. Spockot az Enterprise űrhajó parancsnoki hídján. Aztán hirtelen megtámadták őket a klingonok, a legénység fejetlen csirkeként rohangált, Spock pedig földöntúli nyugalommal szemlélte az eseményeket. Mindig egyenes háttal, felemelt fejjel állt, teljesen nyugodt volt és koncentrált. Krízishelyzetekben Spock mindig egy "f" betűs szót mondott. Mielőtt még bárki rosszra gondolna, elárulom, mi volt az űrhajós varázsszava: "Fantasztikus!""

az első szerelmi csalódáson

essetek át

még mielőtt tíz lennétek.

- Na, Gábor, tetszett a hisztim?

- Aha, látszik, hogy tanulsz. :D

------

- neeem tudod ezek a szuper informatikus megoldások, hogy van itt egy utca és mész összevissza körbekörbe jobbra balra csálén ííígy és akkor a végén be tudsz menni és a Zsolt segít benne.

- Zsolt (gyanakodva): … a wordöt használjátok?

igen. szentjánosbogarakat nézni. én teljesen feladom. hagyjuk. SOHA nem fog összejönni. SOHA.

vulkanikus mármár

inkább hazamegyek festeni annyira para

ez az amaz

így úgy amúgy

itt ott a kettő között

nem érzem magam sehol se

semmiben se

semmilyen szempontból se

és ez zavarttá tesz mint egy megzizzent őzet

meg felzaklat meg idegesít meg bosszant

mint egy félrecsapott fülű prüszkölő lovat

és egy kicsit sem segít senki

hogy a dolgokat valahogy tudjam

ide vagy oda vagy amoda tenni.

Tabuzunk.

Edem: Ez az a dolog, amit öleléssel szerzel a barátaidtól.

Joci: Szeretet.

És nem tudom, a definíció a durvább-e, vagy hogy Joci ezt így rávágta.

Néha ilyen idegesítő emberek molos dolgokkal stresszelnek, pedig szerintem az elmúlt egy hétben elég jól elterjesztettem a pletykát, hogy 'már nem sokáig leszek köztetek', és enyhén fel vagyok háborodva, hogy már csak 10-12 darab napot dolgozok itt, ők meg mégis Dolgokat Akarnak Tőlem (hogyképzelik?), közben meg igazából már egyre kevésbé tettetem, hogy csinálok is itt valamit, és valójában egyre inkább a szabadulószobás dolgokon izgulok.

Ma például azon, hogy vajon meglesz-e a know-how végre.

és innen jött az ötlet.

EVA

RESPONSIBILITIES

-          calling Gábor 7 times a day not bothering he won’t pick up the phone for a week

-          biking 30 kilometers to get signatures from everyone

-          comforting Gergő any time he’s insecure about something

-          being very confident at all times that the room will start on 8 September (even though we very already 3 weeks late in June)

-          sitting in cafes to write stuffs

-          making up 20 headlines for everything we send to anyone 

-          ensuring that email subjects are so catchy they will get read

-          drinking wine with Gergő saying that we are making up viral marketing ideas

-          actually finding some viral marketing ideas

-          figuring out if all our partners are best reached via call, email, text, whatsapp, facebook or whatever

-          explaining what is happening currently to everyone involved

-          doing something in case of issue in 5 minutes 24/7

-          when in doubt, asking Péter

-          making sure everyone has fun

-          and money

-          telling everyone I have no responsibilities at all

az Év Összefoglaló Mániám. Nem volt elég az a karácsonyi tömegtombolás, most már több mint egy hónappal a szülinapom előtt is kényszert érzek a 24-es számú évem összefoglalójára.

De, hatalmas önmegtartóztatásról téve tanúságot, nem teszem.

Najó csak egy kicsi trailert.

Szóval volt: szenvedés, nehézútvégigjárás, kudarcotkudarcrahalmozás, újmegoldásimódtalálás, háromérdekeskapcsolat, önmagamdolgaitcsinálásralépés, sajátlakásbaköltözés, felnőttkapcsolatmegjelenés, iszonyúsokváltozásmindenben, tőlemmeglepőkitartás, nagyonnagyonsokbátorság, ugyanazokmindigmellettem, szuperváltozókörnyezet.

Beérés, amúgy összefoglalva ez az év volt az, amikor minden megérett és beérett.

Na, de majd pár hét múlva beszélhetünk erről.

fáj a torkom

a bal fülem

a fejem

"mindjárt sírok az elkeseredettségtől hogy ezt kell csinálni egymással"

gondoltam

és kitaláltam, hogy elegem van inkább felmondok

de aztán rájöttem

hogy hoppá

már felmondtam.

most először életemben nem leszek depressziós a szex és new yorktól.

hirtelen minden

annyira egyszerűvé vált

sose gondoltam

hogy valami ennyire könnyű lehet.

Zöldkanapé

+

nyári délelőtt, délután

+

Á.

+

2 letehetetlen könyv

=

Ennél Jobb Egyszerűen Nincs

You get a strange feeling when you’re about to leave a place. Like you’ll not only miss the people you love but you’ll miss the person you are now at this time and this place, because you’ll never be this way ever again.

#1 mindent megtanultam

#2 főleg az emberek

#3 alig négy hónapba telt de kész vagyok.

- hogyan kezeljünk egyszerre 6-8 projektet just in time stresszelés nélkül flottul

- hogyan írjunk őrülten kattintott buzzfeed headline-okat

- hogyan magyarázzuk el írásban azt, ami a másik embernek fontos (asszertív empatikus lényegretörő írás)

- hogyan adjunk intuitív, a másiknak tényleg hasznos kommunikációs tanácsot mindenben (mire kell nagyon figyelni ebben a projektben; hol lehetnek a buktatók; mit mondj el a beszédedben, milyen példát metaforát hasonlatot használj, hogy átmenjen, amit mondani akarsz; milyen domainnevet válassz; hogyan válaszd meg a fő üzeneteidet)

- hogyan priorizáljuk azt, hogy mikor kell megdöbbentően gyorsan válaszolni valamire (amikor nem is várnak rá) és mikor nem kell vele foglalkozni

- mikor kell gyorsan egyedül dönteni és mikor kell tanácsot vagy segítséget kérni

- hogyan passzoljuk le a mások feladatát a másoknak

- hogyan segítsünk, ha a másiknak sok dolga van a legjobban neki

- hogyan fordítsuk a legkevesebb szükséges időt a megfelelő minőségű munkára

- hogyan basszunk le másokat úgy, hogy aztán megköszönjék

- hogyan ne stresszeljünk semmin sem

- hogyan támogassuk és motiváljuk a másik embert úgy, hogy neki a legjobb legyen és a legtöbbet hozza ki magából

Ezekre most döbbentem rá büszkén, de egyébként nem ezek a lényegesek, mert én akkor is azt tartom a fő munkámnak, hogy jókedvűek legyenek az emberek körülöttem. A többi az csak a körítés.

# hogy a kollégáim folyton kérdezték hogy haladok a másnapossággal

# hogy a zsolt meg a gyuri vártak rám egy órát a henteshez menéssel

# hogy valakinek bebizonyítottam hogy a kommunikáció egy szakma

# (hogy ezt ő állapította meg de engem is meglepett)

# hogy megmondtam az Á.nak hogy szeretem

# és megtudtam, hogy ő is szeret

ma reggel már két postot kiraktam a tegnap indult csodálatos új facebook oldalamra, melynek koncepciója az alábbi remek elképzelésen alapul, amikor is Juli az alábbi facebook üzenetet küldte nekem:

"Na ki lesz megint a nap leghasznosabb dolgozója a MOLnál? :D"

és milyen igaza van.

Joci: van csillagkockapöttyös csavarhúzód?

Évi: aha, a lépcső alatt.

Joci: nahát, hihetetlen, hogy tudod, hol van.

Á.: Szerintem csak ott van minden és tippelt, hogy van olyan is.

Évi: Pontosan.

:D

jó bocsi hát másnapos vagyok.

1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?
Az ágyban, ma reggel, Á.ét. Jajjdejóvolt. :)

2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?
Biztos, hogy nem. :D Najó, max ha a háború elkerülné bokit.

3. Bealszol a tévé előtt?
Ja. 11 után filmet elkezdeni TILOS.

4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?
Persze. Hülye kérdés.

5. Nyertél már valaha betűző versenyt?
Nem tudom, mi az.

6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?
Hát a Sandival, novemberben, a Ferinél németországban, hazafele sétálva a szép kis disney kastélyból, na az elég kemény volt.

7. Gyorsan gépelsz?
Gyorsan, de két ujjal. :D

8. Félsz a sötétben?
max amíg ki nem élesednek az érzékeim, és akkor már nem számít.

9. Most van valaki, aki tetszik?
csak az Á., de ő nagyonnnnnn!!!

10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?
Mert megmondtam neki a blogom nevét és aztán elfelejtettem hideolni egy postot. :D

11. Szerencse számod?
6, 17

12. Nyertél már lottón?
nem és nem is fogok / akarok.

13. Most iszol valamit?
vizet.

14. Okosnak tartod magad?
persze, de csak mert az vagyok.

15. Ettél valaha bogarat?
amikor bringázás közben berepült a számba.

16. Most van valaki, aki hiányzik?
hát a Feri meg a Tunya nagyooooon.

17. Mit kérsz karácsonyra?
fa alatt olvasást.

18. Ismered a muffinembert?
muffinember reggel kel fel?

19. Beszélsz álmodban?
Á. még nem hallotta.

20. Emlékszel az első csókodra?
hát persze! A Bütyivel, vízitúrán, egy sátorban.

21. Reptettél valaha sárkányt?
Nem emlékszem, de szeretnék, fel is írom a listámra. :D

22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?
Múlt szombaton asszem, Á.val, a MOM Parkba.

23. Sikeresnek tartod magad?
Sikeres vagyok, persze. Minden szempontból.

24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?
szerintem olyan 200 a molosban és 300 a magánban.

25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?
jaj hát persze.

26. Mik a terveid holnapra?
szombati munkanap, majd Sandi költöztetés, majd nyilván valami Á.s dolog

27. Mit csináltál múlt hétvégén?
Hát pont hosszú hétvége volt, ezért az elején lementünk két napra bokira és fantasztikus volt, lejöttek a közepén Anyáék is :D, aztán péntek este felszedtem Á.t a reptérről, szombaton voltunk úszni meg találkoztunk Edemékkel este, vasárnap ő elment a wtccre, én meg haza a szlatinába, mert Anyák napja volt, voltam a piacon virágot venni, meglátogattam a Mamát, aztán hazajöttek Anyáék, dumáltam velük, aztán hazamentem, aztán meg valahogy az Á.val voltam. Asszem.

28. Most hiányzik a suli?
hát kicsit hiányzik! Főleg a lazasága! Meg az egyetem.

29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?
A Juli tegnap. :)

30. Szeretsz szingli lenni?
Hát amióta az Á. van, tuti utálnék. De amúgy amúgy is. Igazából. Sajnos be kell vallanom, hogy ez van.

31. Szereted a szobádat?
Persze. :) Mind az összeset a négy lakhelyemen. :D De igazából már nem is szobám van, hanem otthonaim, amikben kompletten élek.

32. Ki a hősöd?
Benjamin Zander.

33. Lógtál valaha a suliból?
Persze. Évi egyszer-kétszer. Tök szuper volt. Ilyet szabad. :)

34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?
Hát majd előbb-utóbb hazamegyek takarítani (a munkahelyemről, gyerekek. :D)

35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?
Na kit. :) Á amúgy nemtom, mert az Á. mellett a Julival is szívesen ellenék most, vagy Apával, vagy a Panduval vagy a Katával is.

37. Ettél valaha kutyakaját?
Igen, sőt megpróbáltam megetetni másokkal is. :D Sikerült.

38. Őszinte ember vagy?
Teljesen de teljesen.

39. Szereted a ham&eggs-et?
Igen.

40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?
Sajnos már nem csak 3 van mindig nálam. :( Telefon pénztárca telefon fülhallgató kulcs kapunyitó nokiatelefon munkahelyibelépőkártya toll biciklilámpa. Ezek mindig.

41. Van valamilyen sebhelyed?
Sok van: a homlokomon egy dudor, a szemhéjamon egy kis vonal, de a kedvenem a bal térdem sebhelye, ami már két éve ott van, attól szereztem, hogy a Kit földhöz baszott és megszerettem, mert arra emlékeztet, hogy az a legfontosabb, hogy valaki jó ember legyen.

42. Szereted az akciót, a pörgést?
Igen.

44. Mi a legnagyobb titkod?
már 2 perce gondolkozom és még egy titok sem jutott eszembe, se kicsi se nagy. Gyanús, hogy olyan jól ismerem magamat, hogy a legnagyobb titkomat még magam elől is titkolom. :D

45. Milyen gyakran telefonálsz?
Magánügyben mostanában keveset, max a julival néha. Munkaügyben napi 20-30-at kb. Barátos-családos szervezések miatt napi 3-4et.

46. Hiszel a szerelemben?
hát nemtom. Látjátok, hogy nem tudom mi a szerelem.

47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?
nincs és neked sincs.

48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy srácban?
a szeme (mármint hogy mi van a szemében), hogy milyen érzést kelt bennem, hogy mi a benyomásom róla, hogy milyen az illata.

49. Mikor sírtál utoljára?
hmm, basszus, nem emlékszem. nem emlészik valaki, mikor sírtam utoljára????

50. Kit öleltél meg utoljára?
Á.t, reggel, mikor elbúcsúztam tőle.

51. Jól kijössz a családoddal?
mióta nem velük lakok, nagyon jól.

52. Hol van a mobilod?
előttem van mind a kettő.

53. Mit ettél utoljára?
másnapos bounty csokit. :D

54. Mi a kedvenc színed?
zöld asszem.

55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?
a Rio2t. Vagy valami művészmozisat. Nem emlékszem.

56. Most milyen dalt hallgatsz?
Eric Hutchinson - You dont have the believe me

57. Most mire vágysz?
Egy délutáni összebújós másnapos csendespihenőre.

58. Melyik a kedvenc kocsid?
A Subiiiiiiiiii :)

59. Most nézel valamit a tévében?
Nem. És máskor sem.

60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?
Nemtom, valami random szám zaklatott munkaügyben.

és összehasonlításképp: 2008!

hogy a stressz hatása olyan ránk, mint a fogyókúra. Kis streszs, kis agy sztrájk. Nagy stressz, nagy agy sztrájk.

Juli: hülye :D most el akartál dicsekedni, hogy te is béna voltál és rájöttél hogy észre se vetted, hogy nem? :D

Évi: igen :(

ha túl sok dolgom van, mindig sztrájkba kezd az agyam.

És nem csinál SEMMIT.

De SEMMIT.

van kihez alkalmazkodni

van aki zargat

van aki kérdez

van aki bődületes hülyeségeken pörög

van aki ideges, hogy hozzám kell alkalmazkodnia

van akire meg lehet sértődni hogy nem segít

van akit megkérhetek második körben mert segít

de komolyan

mindig csak idegeskedés van hogy mennyi minden kell kell kell

pedig hála az égnek hogy ott van az a másik ember

akinek kell kell kell.

Szóval úgy volt, hogy az Á. elment külföldre egy hétre dolgozni, aztán meg most hazajött.

Amikor elment, akkor pont optimális mértékben hiányzott (mármint hogy pont eléggé, hogy lássam, hogy szeretem, de nem annyira, hogy szenvedjek miatta) és főleg arra használtam ezt az időt, hogy kicsit ápoljam a kapcsolatot saját magammal. És ez remekül sikerült is.

Aztán utána 

a hiányzolnak sok olvasata van

szomorú

önvesztett

életképtelen

onnan tudod, hogy rosszak, hogy összeszorul a szived

de van olyan is

ami mögött béke van

intimitás

szerelem

azt onnan lehet tudni, hogy megnő tőle a szived.

nekem az ő illata jelenti az otthont

hogy nyilatkozzak, (mint ahogy egyébként már nyilatkoztam) és a válaszom pedig az, hogy jaja, persze, hogy Ő Az.

Csak mostanra meg már nem értem a kérdést, milyen kérdés ez? A nap fent van még az égen? Még mindig oxigént lélegzünk be? Sós a tenger? Megyünk olaszországba*? Minek kérdeznek ilyen egyértelműeket?

Mert hát, ja, az Á. ezalatt a nemnyilatkozok még 56 napig idő alatt az életemnek úgy lett az eleme, mint a reggeli kávém, a levegőm, a barátaim, az anyajegyek a szemem alatt, a boki meg a süti. Mélyen, természetesen, végletesen, örökre.

* bocs, nem tudtam kihagyni :D

Az elmúlt napokban ismét felderengésbe kezd a reteksokmunkaáltalelnyomott szunnyadó kreativitásom kis csírája, amit érdeklődéssel figyelek, de nem erőltetem. Majd egyszer úgyse bírom tovább és nekiállok. 

a hétvégén megtanultam isteni browniet sütni

aztán megtiltottam magamnak

hogy évente egynél többször süssek.

Kezd nagyon erőteljesen az az érzésem lenni, hogy ez a dolog többről szól, mint amiről eddig tűnt. 

Erre a remek felfedezésre onnan jöttem rá, hogy a következő jelenség figyelhető meg nálam: 

- nem nyílok meg rendesen

- megbántott vagyok

- visszafogott vagyok

- nem beszélek

ez pedig csak egyet jelenthet, nevezetesen hogy bújkál bennem valami. Mivel mostanában ugye nem állandó az énkapcsolatom, ezért most szisztematikus módszert nézek, lássuk. Mi zavar engem az Á. viselkedésében?

Hogy el van foglalva a saját hülyeségével.

Hogy nem alkalmazkodik hozzám, hanem mindig csak én alkalmazkodom hozzá.

Hogy amikor elmondtam neki, hogy nekem mi a nehéz (jó egyébként nagyon bénán mondtam és chaten ráadásul), akkor nem értette meg rendesen.

Hogy a vitára használt egy olyan hasonlatot, hogy ez most olyan, mintha egy fekete halott vizű folyó két partján állnánk, a két part pedig olyan távol kerülne egymástól, hogy a végén hidat kell építenünk.

De amúgy van egy olyan érzésem, hogy ez az egész egy nagy including dologról szól. Hogy valami olyasmi lehet mögötte, hogy szeretném, ha ő a részese lenne az életemnek. Szeretném, ha megismerném a barátaimat. Szeretném, ha megismerné a családomat. Szeretném, ha együtt utaznánk. Szeretném, ha szeretne nálam lenni. Szeretném, ha részese lenne a vicces programoknak (amiket mellesleg szeretnék csinálni). 

És azt érzem, hogy ez egy tök kettős érzés: mert miközben sokkal jobban egymás életének a részei vagyunk bizonyos szempontból, mint az jelenleg indokolt lenne, bizonyos tekintetben egyáltalán nem. És én szeretek és szeretnék vele továbbra is aludni, enni, sportolni, vásárolni meg sorozatot nézni, de közben azt is szeretném, hogy megismerje a számomra fontos embereket és menjünk el nyaralni és csináljunk érdekes dolgokat. Ráadásul ezek nekem mind olyan dolgok, amiket sokkal hamarabb szoktam csinálni egy kapcsolatban, mint azokat, amiket vele csinálunk. És valamiért azt érzem benne, hogy ő nem szeretné ezeket. Így olyan, mintha az életemnek egy bizonyos pontig és egy bizonyos fokig szeretne a részese lenni. Még azt sem mondhatom, hogy ez egy olyan fok és szint, ami egy annyira könnyű vagy kényelmes fokozat lenne, mert van benne elköteleződés, folyamatos kontakt, idő, meg minden. De közben van egy szint, ami nekem már rég aktuális lenne és valamiért azt érzem benne, hogy azt nem akarja és nem értem. Mármint nekem nem logikus, hogy ha valaki be akarja rakni facebookon, hogy in a relationship, akkor miért nem akarja megismerni a másik életének a szereplőit. Így nem értem. És ez zavar. Nem áll össze a kép. Nincs benne logika. A része akar lenni olyan dolgoknak, amik tök komolyak és nem akar része lenni olyan dolgoknak, amik tök komolytalanok. Nem értem. 

Meg így az is van, hogy az az indok, hogy sok dolga van, egyszerűen nem igaz. Mert csinál vicces dolgokat, csak nem velem. És velem is történik néha egy-két vicces dolog (bár kevesebb, mint szokott, ez tény), csak nem vele. Így valahogy olyan, mintha ezeket nem velem akarná megélni, ami iszonyú fura, mert velem egyrészt alapból meg lehet, sőt én pont hogy ezt hozom ki az emberekből, másrészt amilyen közöttünk a kapcsolat, pláne meg lehetne. És amikor véletlenül van ilyen, az nagyon jó is. 

És még csak azt se tudom mondani, hogy a szervezésen csúszik el a dolog. Mert ha én kitalálok valamit, az végül soha nem jön össze, ő meg nem talál ki nagyon semmit. 

Egy kicsit olyan, mintha egy szakaszt kihagytunk volna: ezt a vicces dolgokkal, utazással teli szakaszt; és egy életteret is kihagytunk volna: a szociális háló részt. 

És én ezt nem értem. Egyszerűen nem értem. Abszolút nem értem. 

Most nyilván nem a feladatom ezt kitalálni, ellenben meg kell tőle kérdeznem. 

És az a bajom, hogy először is, én nehezen kezelem a változásokat. És akkor jön valaki és csak így huss, felforgatja az életemet, az időbeosztásomat, a motivációimat, a napirendemet, a preferenciáimat és nekem ez nehéz. Mármint ez szerintem egy hatalmas óriási lépés, hogy valaki miatt fogom és teljesen megreformálom az életemet és hiába döntök emellett, attól még ez nem jelenti azt, hogy ez teljesen zökkenőmentes lenne. Szóval van itt egy dolog, ami önmagában nehéz.

De most komolyan, mi történt az én életemben fél évemmel ezelőtt? Rengeteg program, meditáció, személyiségfejlődés, barátok, magammal törődés. VS ezzelszemben mi történik most? Egy másik ember. Program nulla, meditáció nulla, személyiségfejlődés nulla, barátok minimál, magammal törődés minimál. Fogtam és mindent és mindenkit kihúztam miatta és önmagában az, hogy ez ne érződjön énfeladásnak, már kihívást jelent.

De hála az égnek aztán erre ránehezít még azzal is, hogy a vicces dolgokat minimálisra csökkenti. Mert tényleg nem csinálunk semmit. De most amúgy nem nagy igényekről beszélek úgy egyébként, én az alábbiak bármelyikétől boldog lennék:

-          margitszigeten piknikezni

-          százéves házak

-          midnight music

-          szentendrére kibiciklizni

-          kopaszi gáton mászkálni

-          stb. Gyakorlatilag bármi. De komolyan, BÁRMI.

És akkor ehhez vegyük hozzá azt, hogy én ABSZOLÚT az áronnal értek egyet* ÉS PLUSZBAN azt IS, hogy az életem egyik kontrollkérdése az hogy ’when was the last time you did something for the first time’ és akkor rakjuk egybe ezt a három dolgot, ja meg még azt is, amiből az egész kiindult, hogy az Á. nem akar idén SEHOVA sem külföldre menni (ezért lett a post címe firstworldproblems, tudom, hogy ez már nagyon gáz, hogy ilyesmin rinyáljak) és képzeljük el, hogy milyen szintű pánikban vagyok.

(Nagy szintűben.)

Mármint nekem ezek a dolgok tényleg nehezek és tényleg küszködök velük és így a hárommal egyben meg pláne és nagyon próbálom átlépni saját magamat, de nagyon nem könnyű. És félek, hogy ennek az lesz a következménye, hogy a fejemben az alakul ki, hogy vicces dolgot nem tudok csinálni az Á.val és emiatt

1. kizárom őt az életemnek erről az amúgy számomra nagyon is fontos területéről
2. úgy érzem, hogy korlátoz engem a saját magam megélésében.

És miközben már az első pont is jelentős problémát jelentene, a másodikról ugye ne is beszéljünk és akkor ez az a pont, ahol a firstworldproblem hashtaggel ellátott nevetséges hiszti átlép a Nagyon Komoly Issue kategóriába.

*ugye megvan a sztori,

évi: áron, miért szakítottál a flórával?

áron: hát mert már nem volt vicces.

É: jaj viszont én holnap este talizok az edemékkel
gyere ha van kedved

Á: nem mol-os cuccod lesz holnap este?
megkérdezem előbb majd Imit, hogy nem akar-e sörözni

É: Jojo
De ott csak 8ig maradok :D

...

Á: asszem megvan a holnap esti programom
most írt egy volt munkatársam, hogy holnap 
and so i watch you from afar koncert lesz a38on
oda mennem KELL

É: Te vagy az elkotelezett magyar rajongotabor:)
Najo amugy mostantol nem foglak hivni semmilyen social esemenyre
Mert mindig visszautasitva erzem magam
De ez nem azt jelenti h nem johetsz

Á: de hívj
de olyan ritka, hogy tudok valakivel postrock koncertre menni

É: Hanem ha majd jonni akarsz akkor szolj :)

Á: akkor minden programodra úgy veszem, hogy meg vagyok hívva

É: Jo :D

Á: fordítva is igaz
ha unjátok magatokat gyertek át

É: Jolvan megdumaltuk:)
Mmint nem az azmenest
Hanem az ideodahivasdolgot

Á: akkor alapszabály, hogy mindketten mindenhova hívva vagyunk
és szólni csak akkor kell ha valamiért nem

É: Igen:)

Jaijjjj. No hát itt vagyunk.

Végre.

A leginkább azon gondolkoztam mostanában, hogy jó szarul állnak a munkás dolgaim. A molban lett egy csillió projektem, hát legalább nem unatkozom, sőt igazából még azt is mondanám, hogy szeretem, tehát nem itt van a para. A szabadulószobásdi alakulgat, de alig van vele konkrét tennivaló egyelőre. A startupra semmi időm nincs, mert gyakorlatilag minden, de így tényleg az összes időmet az köti le, hogy vagy Á.val vagyok vagy a lakás dolgait csinálgatom. 

És persze emiatt van bennem egy kis lelkiismeretfurdalás, hogy jajj. Hát milyen felelőtlen, szörnyű megátalkodott perszóna vagyok. Tökre nyomaszt.

De aztán rájöttem arra, hogy álljon meg a menet. Hogy gondoljak csak bele, hogy ha majd év végén visszanézek ezekre a hónapokra és azt mondom, na igen, márciusban és áprilisban semmi mást sem csináltam, csak a kapcsolatomat építettem és a lakásomat rendezgettem be, akkor ezt vajon elvesztegetett időnek fogom értékelni? Azt fogom mondani, hogy elbasztam a fiúkkal a startupot és ezt bánom? És arra jutottam, hogy ugyan már. Mármint ha már mindenképp hasznosságot akarok elemzni (bár megmondom őszintén, nem kéne nonstop), akkor a leghasznosabb, amit tehetek (és amivel mellesleg a legnagyobb késésben is vagyok), az egy működő párkapcsolat összefarigcsálása.

Ami egyébként megdöbbentően sok időbe és energiába kerül. Mármint fene se gondolta volna, a pár hónappal ezelőtti énem meg pláne nem, de egy kapcsolat kábé olyan, mint egy parttime job. Mondjuk tegyük fel, hogy mázlija van az embernek, mint most nekem és olyan part time job, amit imád csinálni (mert vannak azért kapcsolatok bőven, amik távol állnak a csokilufikörhintától), de akkor is, ez viszi el az életnek a nagy részét. Majdnem minden délutánomat, majdnem minden estémet és majdnem minden hétvégémet. És ez jó, most félre ne értsetek, de nekem valami elképesztően szokatlan és nem várt fordulat ebben és még mindig dolgozom fel, hogy valaki ennyire az életem része és ennyire megváltoztatta a mindennapjaimat. Hogy ennyire függök tőle. Hogy ennyire jól érzem magam vele. 

És küzdök az ellen, hogy az annyira jól érzem magam vele ne jelentse azt, hogy egyedül nem érzem jól magam. Próbálok ebben az iciripiciri maradék időmben azért tenni, hogy ha néha-néha tudok magammal lenni, akkor az egyrészt minőségi legyen, másrészt tudatosan legyek benne, harmadrészt jól érezzem magam benne. És ez a legnagyobb kihívásom jelenleg, hogy ez nehéz. Mert egyrészt nagyon kevés időm jut blogot írni, meditálni, gondolkodni, magammal foglalkozni - másrészt amikor jut is, alig tudok mit kezdeni magammal. Mint egy bolond, aki megszokta, hogy minden pillanatát a másikkal tölti, én is ha vége a munkának / vége a találkozónak / vége a családozásnak / vége a kötelezettségnek, rohanok haza hozzá. 

Na mindegy, hát ki fog ez alakulni egyrészt, jó ez így másrészt, csak magammal nem szeretném elveszíteni a kapcsolatot, de erre igazából nincs stratégiám, hogy hogyan figyeljek. Úgyhogy majd kitalálok. Hát ennyi.

jaj amúgy rájöttem, hogy az egész parázásom azért van, mert miközben a komfortzónám szuperhatalmas, ha hegymászásról, bevállalósságról és bátorságról van szó, elég minimál, amikor párkapcsolatokról van szó. jelenelg tehát tágul a komfortzónám!! :D

hát ez már így sokkal jobb :D

Amúgy kettő külön dologtól rémültem halálra:

1, az életszakasz lezárulástól. 

Tessék, gratulálunk, valóra vált az álmod, és mostantól minden más lesz. Mostantól olyan igazi couple évi leszel, akinek a személyiségének és az életének meghatározó eleme a másik ember. Ki alapján hozok döntést? Az ő alapján. Kit alap, hogy viszek mindenhova? Őt. Kivel töltöm az estéimet úgy alapból? Vele. Nincs több rinya, nincs több dráma, nincs több jajdeviccesenbénázunk, nincstöbb szerelmiéletintrika, nincs több őrülthülyepasi, nincs több rettenetesismerkedés. És mondjuk, mostantól ő eleme lesz a baráti társaságomnak meg a családomnak is. És oké, szeretni fogják, tuti, de akkor is, egy olyan ember leszek, aki többes szám első személyben beszél a meghívásoknál!! Úúúúúristen!!!!!

Igazából örülök ezeknek. :D Igazából vágyok arra, hogy ez a next phase dolog jöjjön. De akkor is iszonyú ijesztő, hogy megváltozik az életem fókusza. 

2. a saját belső kapcsolatom elvesztésétől

Na ez ugyanígy a fókuszhoz kapcsolódik. A fókuszom eddig legesleginkább saját magam voltam, most meg Á. lett. És ennek nyilván van egy olyan része, hogy nem agyalok rajtuk, hanem élem a dolgokat; és igazából nincs is min gondolkozni, mert minden annyira jó; de közben mégis rettegek. Mert most nézzétek meg, írtam napi 3 postot az elmúlt másfél hónapban? Nem írtam. Meditáltam rendesen? Még rendetlenül sem. Fel tudok mutatni havi 4 nagy felfedezést? Legfeljebb egyet-kettőt. (Hogy minden a maga idejében történik meg. Grat.) Szóval nemtom, ezzel valamit kezdeni kéne, mert nagyon örülök, hogy élem a spiritualitást, de félek, hogy valahogy elvesztem a lelkemmel a kapcsolatot és abból mindig nagy baj lesz.

Szóvall, ezek a dolgok annyira furcsák nekem, kicsit zavarnak, de talán nem is ez rájuk a jó szó, hanem hogy alkalmazkodok hozzájuk, csak éppen lassan.

1. A kapcsolatomat kvázi validálnom kell emberek előtt. Mondjuk, én Anyukámnak nem beszélek az érzelmeimről, így kb neverever. Aztán van, hogy mégis, de akkor ne mondja azt, hogy nem látja rajtam, hogy mit érzek... persze, aztán majd pont nála fogom átszakítani azt a gátat, hogy elkezdek folyamatosan pofázni az Á.ról, hooogyne. 

2. Van egy ember, aki minden másnál fontosabb nekem. Aki alapján az életemet élem. Vele töltöm a vasárnap délelőttöket (!!), kérdés és átgondolás nélkül. Én!!! Akit viszek mindenhova, aki visz mindenhova. Megnyerte a dolgok jelentős részét a családomtól és a barátaimtól is.

3. Az az alap, hogy találkozunk. Azt beszéljük meg, ha nem találkozunk.

4. A napom legjobb pillanata az, amikor hazaérek hozzá vagy hazaér hozzám és hozzábújok.

5. A facebook relationship dolog!!!! Úúúú na ez durva. Vagy legalábbis, nekem durva, mert az én facebookom egy látszólag leszart, ám valójában a kedves cuki kis barátaim által gondosan ápolt kis mezőcske, egy helyes kis kert, egy cuki kis odú, ahova még soha ember fia be nem tette a lábát. De tényleg, még közös képem sincs fent pasival, nemhogy ki legyen írva, hogy kapcsolatban, pláne, hogy kivel!!!!! És az egyik oldalam tök örül neki, mert 1, felvállaljuk; 2, felelősséget vállalunk érte; 3, örülök, hogy eddig vártam, de kész vagyok és örülök, hogy Á.val teszem meg - közben viszont mégis félek. Mert 1, basszus, mindenki látni fogja?! Beleértve a volt osztálytársaimat, az egyetemi társaimat, az exeimet, az ő teljes ismerősi körét?! Huhhh. 2, nincs is fent közös képünk, nem az kell először?! 3, jézusom, mostantól ott lesz egy FIÚ a facebook adatlapomon. Eddig is volt persze sok fiú, főleg az Edem, a Dani meg a Feri, néha a Joci, de ez most más lesz, ő most a pasimként lesz ott. Mindenki azt mondja, hogy ez nem nagy ügy, de szerintem ez szuper nagy ügy, konkrétan én idáig még SOSE jutottam el egy kapcsolatban és 4, nem korai ez egy kicsit másfél hónap után?! 

6. Nem is csinálunk semmi extrát. Futunk, úszunk, alszunk, sorozatot nézünk, kajálunk, nappal ikeába meg éjszaka tescoba járunk. Halál komolyan ezek a fő tevékenységeink. És mégis tökéletes. Ez is tökéletes. 

7. Szeretem.

8. A napom második legjobb része, mikor mellette ébredek fel. És amikor meg nem, az nagyon fura (fura meaning rossz).

9. Ezerszer fontosabb lett, mint a munkám. Ami jelenleg konkrétan egy, nemtom, nagy szürke semmiextra blama. És mindig, amikor ez eszembe jut, meg hogy nem foglalkozok vele, nincs rá időm, nem ezzel töltöm az estéimet és egyébként is leszarom, akkor az jut eszembe, hogy ja, oké, de nem érdekel, mert az Á.val minden ok és ez ezerszer fontosabb, mint a hülye munka.

10. Miközben az eddigiek között volt gyerekszerelem (azádám), kamaszszerelem (M.) meg egyetemista szerelem (Kit) és a bencust nem számolnám sehova, ez életemben először egy felnőtt szerelem. Úgy szeretlek, ahogy vagy. A mindennapokat szeretem veled. Felvállalom és komolyan gondolom jó hamar. Nincsenek óriásdrámák és hullámvasutak, egyszerűen minden jó. Alap, hogy együtt vagyunk. Külön lakunk, te vagy meg én vagyok és a csatolt közegek akkor jönnek, amikor szeretnénk, de nem kötelező velejárói az életünknek. Rólad szól és rólam szól, miénk ez a kapcsolat, mindenével együtt.

És ez így, minden egyben, szuperijesztő. Közben meg szuperjó is. De leginkább változás, le kell boxolni. 

˙ez olyan, mintha a szüzességem elvesztéséről beszélnék :D

Csapó1

Évi: Feri készülj fel!!

hogy nemcsak hogy járok valakivel

Feri: de eljegyeztek!

Évi: hanem ez lehet a fbon is látható lesz majd!! :D

Feri: upsz majdnem

:DDD

Csapó2

Feri: Évi készülj fel!!!

Évi: na? :D

Feri: járok valakivel!!!

Évi: a Carmennel?

Feri: ahaamm :)

Évi: úúú dejóóó :)

és ő rajtad kívül jár még valakivel?

szeretlek és hiányzol.

Remélem, nemsokára rengeteg időm lesz írni beléd.

Puszi,

Évi

sok hülye ember

mindenki dolgokat akar tőlem

rohanás

megfelelés

izgulás

és aztán hazamentem hozzá

odabújtam a vállába

nem kellett beszélni

és csak egy nagyot sóhajtottam

hogy 'ahhhhh. home.'

mint amikor hazaérsz egy hoszsú nap után

ledobod a cuccod

leveszed a kabátod

és kifújod a levegőt

hogy ahh, itthon vagyok

végre

itthon.

van, aki aggódást és szeretetet vált ki belőlem

van, aki zavart és adrenalint

van, aki semmit

van, aki nyugalmat

de ő, ő azt váltja ki belőlem, hogy a csetablakától (!) biztonságban, békében és nyugalomban és szeretetben és örömben érzem magam. 

tegnap annyira tökéletes volt az este a barátaimmal

hogy szerettem volna megosztani Á.val is

aki viszont hülye volt

nem jött

ettől szomorú lettem

dühös

és távolságtartó

pedig a tökéletes pillanatoknak talán pont az a lényege

hogy a tökéletes emberekkel vagyunk bennük.

nem kell oda senki más.

nem tudom eldönteni, hogy örüljek e a napoknak, amikor az Á. nem ér rá

mert juhú, lehet családozni meg ilyenek

vagy szomorkodjak, hogy nem találkozok vele

mert jajj hát milyen rossz nélküle.

annyira félúton vagyok a kettő között

hogy úgy érzem magam, mint egy összezavarodott

csekély értelmű medvebocs

aki egyszerűen nem tud véleményt alkotni a kérdésben.