6. fejezet

Annyira jó dolgom van, hogy egészen szégyellem magam miatta. Kifejezetten keveset dolgozok és gürizek, az önfejlesztést is csak laza hobbiként nyomom, a lelki-spirituális fejlődésre fordítgatok energiát, de egy-egy alkalom kábé egy hétig elég (szemben azzal, hogy eddig mondjuk fél napra volt elég), és amúgy úgy általánosságban mindenkit szeretek, nagyjából jól viselkedek (a jónak a jó értelmében), szerelmes vagyok, mindig örül a családom, amikor hazamegyek, most jöttem haza a világ legjobb delfti/amszterdami hétvégéjéről, csodásak a barátaim, viccesek a lakótársaim, nonstop utazni fogok a következő hónap hétvégéin, rengeteget bulizok, van pénzem, szeretem a munkám, sportolok, amikor akarok, egy olyan sráccal vagyok együtt, akivel az az alap, hogy együtt vagyok és így semmi rosszat nem tudok elképzelni, de semmit, egyszerűen botrányosan fasza minden és szégyellhetem magam, annyira boldog vagyok és annyira jó most az elmúlt hónapokban az élet.