6. fejezet

Hihetetlen, de most már azt is megtanultam, hogy noha bátornak lenni isteni érzés és szeretem venni a bátorságot és tenni egy lépést, merész megmozdulásokra vetemedni és kockázatos kalandokba fogni bele és imádom kiszolgáltatni magam és elmondani a legmélyebb érzéseimet valakinek, aki nemet mond és már nem fáj ilyenkor a visszautasítás, mert a lényeg az, hogy én megpróbáltam - de mindezek mellett mostanra megtanultam azt is, hogy ha nagyon sokszor nagyon sokáig voltam bátor, akkor hiába akarok megint az lenni, lehetőséget kell hagyni másoknak is, hogy bátrak legyenek. Hogy néha türelmesnek kell lenni és meg kell várni, míg a másik ember veszi a bátorságot, köteleződik el, dönt és szolgáltatja ki magát a döntése kimondásával. Hogy akkor azt mondhassam, igen, nagyon vártalak. Úgy néz ki, megtanultam (talán) türelemmel várni, míg a másik elkészül, még akkor is, ha neki ez 25 év lesz.