Így aztán tegnap, mikor végre rászántam magam, hogy beszéljek a Pistával, egyszerűen nem jutott jobb ötlet az eszembe, mint elmondani az igazságot és közölni, hogy "hát, azért nem vettem fel a telefont és nem kerestelek, mert nem volt kedvem hozzá". Erre gondoltam, hogy majd dühös lesz vagy kiborul, ehelyett nevetett és azt mondta, "ja, jó".
Megdöbbenve vert tehát szöget fejembe a gondolat, hogy az emberek minden helyzetben baromira díjazzák az őszinteséget. Még akkor is - sőt főleg akkor - ha olyan dologról van szó, ami kínos / kellemetlen / nem szoktunk róla beszélni. És eszembe jutott, hogy végül is, tényleg - nem jobban örülnénk annak, ha tudnánk, hogy XYnak igazából nem tetszünk? Hogy Z nem akar velünk járni és nem azért, mert bármi baj lenne velünk, csak úgy, annyira mégsem adja a történet? És végül is ezzel tényleg semmi baj sincs és senki sem veszi magára, miért is venné?
Ez a sokkoló eset tehát tökéletesen beleillik gondolatformáló felfedezéseim sorába, melyben eddig a következők szerepelnek:
1. Az emberek minden helyzetben értékelik az őszinteséget. Akkor is, ha kellemetlen az igazság vagy nehéz megbirkózni vele vagy sosem mondanánk ki - sőt főleg akkor.
2. A kudarc valójában dicsőséges dolog. Mert nem bukhatsz el, ha nem teszed próbára magad. Ha nem próbálsz ki valami újat, nem kerülsz versenyhelyzetbe, nem vállalsz be nehéz és bonyolult feladatokat, akkor tutira nem hibázol. És rengeteg mindenkinek évekkel ezelőtt volt az utolsó alkalom, hogy elbuktak - ezek pedig nem a sikeres emberek, akiknek minden sikerül - ezek azok az emberek, akik soha nem vállalnak be új helyzeteket, csak ülnek a seggükön. Sőt, mostanában úgy érzem, hogy a teljes véletlenszerűség törvénye illik rá az ember bátor, nagy levegőt vevő próbálkozásaira: a fele sikerül, a fele nem. Mikor vallottál kudarcot utoljára?
3. Ha nagy mentális fókuszt fejtünk ki egy adott területen - pl. "Szabadúszóvá válok" - akkor az valóra válik. Megesik, hogy hirtelen a hobbinkért kezdenek fizetni - pl. vicces, mókás, csodás programok megosztásáért más emberekkel - vagy azt vesszük észre, hogy a pozíciónk a gyerekkori álmunkká változik - pl. újságíróvá. Let the tale happen to you.
4. Újszerű és csodálatos dolog a jelen pillanatban élni annak minden örömével és teljességével együtt. Úgy érzem magam, mint egy kutya vagy egy gyerek. Alig tudok néhány percnél előrébb vagy hátrébb nézni az időben, mert így olyan érzés, mintha lenne egy fix szélességű háromsávos út, aminek az egyes sávjai változó szélességűek, de maga az egész fix - és most annyira kitöltené a középső út (a jelen) a teljes területet, hogy csak vékony csíkban látom a bal oldali múltat és a jobb oldali jövőt. Fantasztikus. És megdöbbentő módon ezzel együtt jár a szinte teljes ítélkezésmentesség, mert nem hasonlítgatok a múlttal és nem filózok a jövőn.
Mindemellett azt találtam ki, hogy amikor már kellőképp el tudom majd tartani magam szabadúszóként és mondjuk mindig keresek vele nettó 150et vagy 200at, akkor évente egy hónapot Thaiföldön fogok tölteni és onnan fogok dolgozni. Csodás terv, oder? ;)
