Az a furcsa, hogy most, hogy belegondolok, egy pár dologban tényleg megváltoztam idén vagy az elmúlt néhány hónapban, de úgy gyökeresen, olyan tulajdonságokat változtatva meg, amik az alapvonásaim voltak (strukturáltság, alkalmazkodás, önmagammal szembeni fejlődési és érzelmi elvárások).
- Sokkal jobban bírom a változást, a bizonytalanságot, mint eddig az életutam tekintetében. Mármint hogy mit is csinálok, merre is tartok, hogyan lesz néhány hónap múlva az életem, hol leszek és mit fogok csinálni. Fogalmam sincs. Multinál, kis cégnél, szabadúszóként vagy saját vállalkozásban? Fogalmam sincs. HR, marketing, pénzügy, tudásmenedzsment, design, újságírás? Ezek gyakorlatilag mind szóba jöhetnek. Egy picit jobban rá tudom bízni magam az élet hullámaira, nem akarok folyamatosan kontrollálni mindent. Bizonytalanságtűrés, oldódás, elengedés.
- Az vagyok, aki vagyok. Úgy viselkedek, ahogy viselkedek. Nem érdekelnek mások, nem érdekel a véleményük, azért viselkedek valahogy, mert én úgy szeretnék és nem azért, mert a barátaim, a barátom, a lakótársam vagy a családom elvárja ezt tőlem. (Nem is beszélve a kollégáimról, főnökömről és vállalati környezettől. :D Haha. :D). Elengedettség.
- Eközben megengedem magamnak, hogy az legyek, aki lenni szeretnék és azt tegyem és legeslegfőképp azt érezzem, amit érezni szeretnék. Nem pusholom magamat. Szabadság.
