Juj ilyet tök ritkán szoktam csinálni, de asszem ideje elkezdeni. Sőt, a legfőbb ideje. Tehát, ladies and gentlemen, következzék: a legszuperebb dolgok abban, hogy 23 éves vagyok:
- Az isteni kapcsolat a szüleimmel. Azáltal, hogy nem lakom otthon, ünnep minden nap, amikor találkozom velük.
- Senki sem mondja meg, hogy hányra kell hazaérnem.
- De mindig van valaki, aki kedves érdeklődéssel megkérdezi, hányra érek haza. Szeretetteli, kötöttségmentes móka.
- Megtanulni együtt élni másokkal, akik nem a családtagjaim, mégis alkalmazkodnom kell hozzájuk valamennyire.
- Lehetőségem van bármilyen pluszmunkát elvállalni, amit csak szeretnék. Megtapasztalhatom, milyen napi 15 órát dolgozni, ha akarom.
- Azt csinálok a szabadidőmmel, amit csak szeretnék. Nincs benne semmi olyan program vagy ember, ami nem azért került oda, mert kifejezetten én odaraktam.
- Van pénzem fesztiválra menni, utazni, inni és eltartani magamat.
- Ismerem a város összes helyét, még azokat is, amik épp mostanában nyílnak.
- Ha akarok, spontán buliba vagy moziba megyek a barátaimmal.
- Büntetlenül dohányozhatok.
- Egy csomó fiú barátom van, aki szexelni szeretne velem.
- Miközben élvezem mindezt a lazaságot, kötöttségmentességet és szabadságot, már lassan kész a lelkem arra is, hogy felvállaljam a kötöttséget, felelősséget, elszámoltathatóságot és én- vágy-feláldozást másokért hamarosan. És ezért amikor eljön a pillanat, nem fogom azt érezni, hogy nem éltem ki magam vagy elvesztem a szabadságom, hanem azt fogom érezni, hogy pontosan ez a szabadságom.
- A jövő tökéletes bizonytalansága. A változatosság kedvéért a leghalványabb fogalmam sincs, hogy 4 hónap múlva szeptemberben hol és kivel fogok lakni, mit és hol és kivel fogok dolgozni.
- A gondoskodás azokról az emberekről, akikkel az életed éled. Hogy a barátaid és a lakótársaid egy kicsit a családoddá válnak.
- A folyamatos tanulás, önképzés, fejlődési lehetőség.
- Lehet menni Soundra és lehet fél évig várni rá, hogy menjünk soundra.
- Tudok félretenni a fizumból.
- Az utazások lehetősége.
- Ahogy a világ egyre kisebbé válik. Ma már reális az elképzelés, hogy elköltözzek holnap bárhova; ha találkozok holnap a Nagy Ővel, holnapután a világ végére is elmegyek vele; ha akarok, kiugrok a hétvégére Athénba. Minden testközelbe került.
- A belvárosban lakás. Minden egy lépésre van tőlem, 20 méterre a kapumtól van az éjjelnappali – és mást meg kb nem is eszem.
- Nem kell a háztartással törődni. Eszem a MOLban és otthon nem; kicsit dzsuva van, de majd holnap rendet rakok. Ha nincs több bugyim, mosok – és ennyivel le is rendeződött a háztartás kérdése.
- Hogy rettenetes szerelmi hibákat vétek, de látom őket és tudom, hogy már nem sokáig.
- Hogy visszanézek egy-két évvel ezelőtti önmagamra, mondjuk egy olyan postban, amiben szidom magamat, és mély bánatot és szomorúságot érzek, amiért hiába hibáztatom ott magam, tudom, hogy nem az én hibám volt az a hiba, mert őrülten fájt.
- Hogy dicsőítem a hibákat és szeretem őket.
- Hogy bátor vagyok így 23 éves koromra.
