Talán nem is olyan megdöbbentő dolog, de ahogy megírtam azt az előzőt és meghallgattam féltucatszor az Ágy asztal tv számot és vizualizáltam, hogy ki hogy jelenik meg a nagy világvégi képen - arra jutottam, hogy Ákos a fekvősor, Csörsz a guggulósor, Bence a térdelősor és Matyi az állósor -, tökéletesen megnyugodtam és béke költözött a lelkembe. Sőt, elmentünk futni is a Jocival, ami így másfél hónap lábujjtörés okozta sportkihagyás után valami frenetikus volt, és annyira jól érzem most magam a béke meg az endorfinok hatására, hogy ihajja. Pusztán a tény, hogy tisztában vagyok vele, hogy ezek a fiúk mostantól nem lesznek semmilyen szinten sem az életem részei, elengedhetem őket és útjukra bocsáthatom, felszabadított.
És egyébként mindegyikük útra is kelhet. (A következők közepesen naiv feltételezések, de azt hiszem, van bennük igazságtartalom.) Az Ákos megértette, hogy nem vagyunk különlegesebbek, mint bárki más és már nem az a kapcsolat van közöttünk, mint egykor. A Matyi megértette, hogy ami volt, az volt, nem 17éves ábrándképeinket kell kergetni és semmivel sem vagyok jobb, mint bárki más. A Bence önbizalma rendben van, nem sérült, győztesen került ki, nem lesz nehéz dolga. A Csörsznek meg talán nem is volt soha igazán.
Szóval azt érzem, hogy elengedhetem őket, hogy hálás vagyok, szeretetteli, és mindannyiuknak csodálatos, szerelmes életet és gyönyörű párkapcsolatot kívánok. Zsebkendőt lengetek, elbúcsúzom tőlük és áldva szeretettel útjukra eresztem őket. És kicsit azt is érzem, hogy nincs többé felelősségem értük. Eddig mindig bennem volt, hogy ó, vajon hogy vannak. Vajon jól vannak e. Vajon nem kell e segítenem nekik. Most már azt érzem, hogy jól lesznek, rendben lesznek és nem kell segítenem nekik.
Úristen, annyira hálás vagyok nekik, annyira hálás vagyok értük, annyira örülök mindennek. És ahogy szabadon engedem őket, én is szabaddá válok és elkezdem szeretni az életet, elkezdek szerelmes lenni önmagamba és az életbe, csodás, mesés programok bukkannak fel a világomban és elkezdek nőni, tágulni és ragyogni. Ezt érzem.
