Az a helyzet, hogy miközben minden ismerősöm kattog, mert szexhiánya van (és ezért random szexelnek emberekkel), nekem egyáltalán nem szexhiányom van, hanem kapcsolathiányom van, de nagyon. De tényleg, manapság az egyik legcikibb dolog ezt bevallani, rengeteg negatív prekoncepció kötődik hozzá, meg amúgy is, erős, független, pozitív személyiségek vagyunk, még hogy társ lenne szükséges a boldogsághoz, de asszem jobb lesz, ha bevallom, hogy nekem épp szörnyen hiányzik egy kapcsolat és egy részem igenis egy kapcsolat alapján definiálja magát. Vagyis, én kapcsolatban szeretek lenni és szinte tuti, hogy mostanra már jó is vagyok benne.
Szeretem egy kapcsolatban, hogy biztonságtudatot ad, hogy van mellettem valaki, aki folyamatosan törődik velem és foglalkozik velem, gondol rám és én vagyok neki a legfontosabb. Szeretem, hogy valakivel aludhatok, hogy összebújhatok vele álmomban. Szeretek sportolni a barátommal, szeretek aktív és izgalmas programokat csinálni vele, jobban, mint mással. Szeretem, hogy valakihez tartozom, hogy valaki kitölti a fejemet, szeretek szerelmeskedni, szeretem azt az intim-közeli viszonyt, ami csak egy kapcsolatban alakul ki.
Egyébként ezek mindegyike borzasztó indok, nem tudom, látjátok e, de arról szólnak, hogy egy kapcsolat kielégíti a lelki meg testi meg szellemi szükségleteimet és nem tudom, rendben vagyok e azzal, hogy így érzek. Hogy így kvázi arra használok egy kapcsolatot, hogy lefoglaljon, hogy jól aludjak, hogy meglegyen a kötődési igényem és hogy ne legyek egyedül (bár a helyzet az, hogy így sem vagyok egyedül). Mármint nyilván, ezek szuper dolgok, de egy kapcsolatnak nem ezek a lényegei, ezek pusztán a vele járó járulékos jutalmak. Egy kapcsolatnak azért kellene lennie, mert elkezdem látni a másik embert és elkezdjük egymás által kinyilatkoztatni a létezés mágikus csodáját és elkezdjük a legjobb, legizgalmasabb oldalainkat élni meg a másik mellett. Ha ezek megvannak, akkor jöhet az összes többi dolog, de egy kapcsolatnak szerintem azért kellene kialakulnia, mert elkezdem a másik embert látni és varázslatnak élni meg vele a világot és magamat is. Mese vagy, mese vagyok, mese a világ, most látok mindent először igazán,most látlak téged először igazán, most látom magamat először igazán. Ezek a párkapcsolat alapelvei, nem az, hogy van kivel squasholni. És azért nincs épp kapcsolatom, mert nem elégszem jelenleg meg azzal, hogy valaki eljön velem a római partra biciklivel, hanem azt szeretném, hogy igazán lássuk egymást vele és erre még egy iciripicirit várni kell.
