Amúgy a szakaszérzékelős dologban az a fura, hogy néha én magam hülyének nézem magamat, amiért képes voltam fontos potenciális esélyeket offolni intuitív megérzéseim miatt - amik amúgy egész durva dolgokat közölnek, olyanokat, mint hogy még mindig nem vagyok kész, de még kb. 2 dolgot kell megcsinálnom, hogy kész legyek (sajnos fogalmam sincs, mi az a 2 dolog) legalább arra, hogy kimondjam, hogy kész vagyok. Ezzel néha saját magamat kergetem az őrületbe, de akkor is, kikerülhetetlen és eltéveszthetetlen ösztönről beszélünk, mint mikor érzed a vihar szelét a bőrödön.
És eszembe jutott, hogy a Bencével kapcsolatban egész októbertől kezdve egy hihetetlenül erős érzésem volt, hogy ennek a kapcsolatnak tavaszig, március-áprilisig van kifutása. Ezt így éreztem akkor is, mikor ősszel szerettem és akkor is, mikor januárban szakítottam vele, sőt meg is lepődtem, hogy nahát, hogyhogy hamarabb lett vége, mint hittem.
Aztán mikor volt az a pont, mikor az egésznek vége lett?
Április 1 nemhivatalosan, április közepe hivatalosan.
