Most ez az első postom, amit az új laptopomon írok, ami nagy, szép és okos és én vettem teljes egészében magamnak, mit szóltok.
Na amúgy ugyanaz van, mint eddig vagyis ami egy hete is. Boldogan szenvedek.
Azt álmodtam kedd éjjel, hogy valaki beletűzött a karomba, mintha tűzőgéppel csinálták volna, csak épp ez nem egy egyenes vonalat hagyott, hanem egy kör alakú, furcsa mintát. És elkezdtem nagyon rosszul lenni, kihullott a fél hajam, és mondtam Anyáéknak, hogy rosszul vagyok. Azt mondták, elvisznek orvoshoz, mondtam oké, de valahogy nem rögtön indultunk és addig én ugyanúgy rosszul voltam és ahogy néztem a karomat, láttam, hogy az alkarom belső feléből kis tüskék állnak ki agy ilyen drót-fém cuccok és elkezdtem kihúzkodni őket. Érdekes módon ahogy kihúztam őket, az nem fájt, de utána jobb lett és a kihúzott kis bizbaszok nem olyan merevek voltak, mint a drót meg a fém, hanem ilyen puha hajlékonyak és eldobtam őket. Aztán egyszer csak az egyikkel együtt kijött egy hatalmas fém kéz, karmokkal is az alkaromból és akkor láttam, hogy ja, ez volt a baj és eldobtam és meggyógyultam. Aztán csomó más dolog is történt, asszem összejöttem a Balázzsal vagy ilyesmi, de az álom nagyon megragadott és bennem maradt és megrázott egyébként. Olyannyira, hogy másnap egy csillió embernek elmeséltem, mert kb ezt hajnali 4kor álmodtam és utána még aludtam ugyan, de egész végig ezen gondolkoztam.
Aztán Anya azt mondta, ez az álom teljesen egybecseng azzal, amit múlt hétvégén átéltem, hogy minden szeméttől megszabadulok és én tudom csak magamat egyedül meggyógyítani. És azt hiszem, tényleg így van, de akkor vajon van még valami hatalmas dolog, amit egyszer csak kihúzok majd a lelkemből? Vagy ez volt az?
És egyébként azt nem értem még, hogy miért volt ez ennyire nagy hatással rám, miért kellett elmondanom mindenkinek és miért éltem meg ilyen rosszul? Mert végül is ez egy jó álom, de mégis félelmetes volt és persze az is lehet, hogy szimplán csak elraboltak az ufok és a lelkemnek semmi köze ehhez most. (Mondjuk kizárt, hogy a lelkemnek bármihez is ne legyen köze.)
Na mindegy, egy dolgot tutira tudok és ez szerencsére ismételten csak a next step, azaz hogy most mi a teendő, ez pedig nem más jelenleg kéremszépen, mint a világ minden szerencsétlenjének, ismertjének, ismeretlenjének a látása.
- s amint a papírpohár oldalához
odakoppant tompán a halk kanál,
eszébe ötlött, hogy az ő korában
egy rendes költő meg van halva már, -
