6. fejezet

Szerintem elég szarul lehet szegénykém, de egyrészt remek volt a találkozó (szórakoztató és nem megrázó), másrészt győzedelmes (akkor és úgy távoztam, ahogy csak kellett és éreztem, ahogy süt belőlem a harmónia és ő ugye mindig remek tesztalanya annak, hogy valójában hogy vagyok), harmadrészt hallottam a fejében a "huh, hogy tudtam járni vele" gondolatokat, de nem zavartak cseppet sem; negyedrészt nem éreztem és nem is érzem, hogy az én felelősségem lenne az ő élete vagy gondoskodnom kéne róla; ötödrészt vicces volt, mert a járásáról vettem észre, amikor kiment a szaunából (nem a fejéről, nem a testéről és nem a kisugárzásáról, a JÁRÁSÁRÓL basszus :D) hatodrészt pedig, és ez a legfontosabb, nála a kissé zavaros-kanyargós-furcsa utak is tutifix jó helyre vezetnek (nagyon érdekes, hogy egyszerre látom a negatív tulajdonságait, de a saját szeretetemen keresztül, amely totálisan független tőle, a tetteitől és a cselekménytől, ellenben folyamatosan látom általa őt).