Azt elfelejtettem itt megemlíteni, hogy mindezt akkor még nem közöltem áronnal.
Így zajlott a process.
Péntek-szombat-vasárnap, lelkiismeretfurdalás tengere, el kellene mondanom neki.
Hétfő, majd meghalok a lelkiismeretfurdalástól, elhatározom, hogy felhívom. Hívom, hívom, háromszor, négyszer, nem veszi fel. Ok.
Kedden végre elérem.
én: szóval az a helyzet, hogy meg fogsz ölni... nem fogok tudni elmenni ausztriába.
áron: úristen, dejó, hogy mondod! képzeld el, 5 napja azon őrlődök, hogy hogy mondjam el neked!
én: hogy nem tudsz jönni ausztriába?
áron: ahaaaaa :D
így elképzelem a szitut, amint mindketten 5 napon át ülünk otthon és fogjuk a fejünket, hogy hogy mondjuk meg a másiknak, hogy nem tudunk vele ausztriába menni. True story.
