Kezdem átlátni a nyomorom összetevőit, milyen jó is ez. :)
Elég sok összetevője van, kicsit kapcsolódnak is egymáshoz gondolom, de majd most rájövünk, mennyire is.
1. a passzivitás
Én megértem, hogy a novemberben semmi jó nincs és októberben lusta voltam, de szeptemberben el kellett volna kezdenem aktívkodni, fejlődni, dolgozni, tanulni, írni és szart se csináltam. Mármint vannak dolgok, amiket értelmesnek tartok és életnek, úgymint:
- graphic designt tanulni
- lakást keresni
- festeni, alkotni
- data science-et, reaktív programozást vagy gyógynövénytant tanulni
- startup ötleteket találni ki és írni meg
- futni, úszni, squasholni, biciklizni
- meditálni vagy csikungot tanulni meg
- másoknak ajándékokat vagy szép dolgokat csinálni vagy főzni
- közösen új dolgokat fedezni fel
- kirándulni és a természetbe menni
- takarítani és szép környezetet csinálni magam körül
- valamiben 100 napig fejlődni
Na ezeknek VAN értelme. Ezzel szemben az alvásnak, a sorozatnézésnek, a punnyadásnak és a piálásnak nincs értelme. Most nem azt mondom, hogy nekem kizárólag ezek az utóbbiak töltötték ki a mindennapjaimat, de azért az idő elég jelentős részében történt a semmi a valami helyett és most már azért úgy szeretnék ezen változtatni.
Na ez az egy.
2. a teljesen vállalhatatlan szétesett szerelmi élet
Nem tudok egyedül lenni, nem tudok új kapcsolattal lenni, nem tudok régivel sem lenni, hogy röviden összefoglaljam a helyzetet.
Nem tudok egyedül lenni, mert egy vesztesnek éreztem magam és ezt jó erősen, forgó belső antennák segítségével sugároztam is. Nem tudok új kapcsolattal lenni, mert ha nem az igazi, hiába kényszerítem bele magam, képtelen vagyok rá. Nem tudok a Matyival lenni, mert amikor nekiáll ezeknek a drámáknak és hisztiknek, egyszerűen az érzelmi érintettséget kizárva három lépést lépek hátra tőle. És ezen ráadásul az is ront, hogy ha terhes lennék, akkor nem lenne választásom, de nem vagyok, tehát - van választásom. És jó media marktos szlogennel élve, hülye azért nem vagyok.
Így hát összesen kettő, egymással párhuzamos irány maradt: egy, feladom a keresést és kettő, befelé fókuszálok helyette. Mármint ennek a helyzetnek az az egyetlen megoldása (és ez természetesen nagyon kapcsolódik az egyes és a leendő hármas pontokhoz is), hogy egyszerűen elkezdem magam szépen belülről építeni. Egy kicsit összerombolt engem szerintem az Ákos (a múlt héten volt egy meglepő kifakadásom erről a Sandinak, hogy az Ákos olyan sebeket okozott, amik miatt én már nem hiszek az igazán intim szerelemben vagy legalábbis nem választom), összerombolt a Bence, összerombolt a nyár és a Matyi és még az Ádám is. És összerombolt a MOL, mert mégiscsak elég corporate ez a munkahely és kicsit tönkretette a motivációmat és össze vagyok rombolódva kívülről is egy kicsit.
3. belső béke tökéletes hiánya
Mindebből fakadóan. Meg mert a spirituális fejlődésem sem működik, mert az önbizalmam a porban dagonyázik, mert nem érzem magam szépnek sugárzónak üdének frissnek elbűvölőnek. Nos és hát azt gondolom, hogy az egész helyzet megoldása egy olyan remek akciótervben leledzik, ami egyszerűen a következőkből fakad.
1. menjek szépen el pszichológushoz a katasztrofális önbizalomhelyzetem kezelésére meg ilyesmikre
2. törődjek a külsőmmel és a testemmel is
3. a fentebbi listában felsorolt tevékenységeket preferáljam az életemben
4. minden mást szarjak le (azok majd elrendezik magukat).
Na tessék, úgy gondolom, ennyi a trükk.
