Nem is tudom, mit mondjak. Minden úgy fáj és annyira elveszettnek érzem magam, mintha egy sötét erdő mélyén lennék és bolyonganék körbe, körbe, körbe. Minden fáj, minden bánt, minden nehéz, minden megfullaszt.
Arra van szükségem, hogy ezen a télen begubózzak, magamba nézzek, sportoljak, féljek, gondolkozzak. Pont úgy, mint ahogy egyszer megtettem 16 évesen és mennyire hasznos is volt.
