szóval úgy volt, hogy ma két rohanás között hazacaplattam és boldogan kitakarítottam a konyhát és tettem ezt a szomorú megállapítást, hogy basszus, milyen kosz van nálunk mindig, takarítani kell minden egyes nap, nincs mese.
aztán meg kettőt futkostam és hazajöttem a sütihez és mit látnak szemeim? hát hogy a tesóm akkora dzsuvát csinált négy (!) nap alatt az amúgy szupertiszta, mérhetetlenül felszerelt és fullextrás házból, hogy azt nem hiszitek el.
aztán eszembe jutott, hogy hoppá, én is csináltam ilyet, mikor 17 éves voltam és elmentek egy hétre a szüleim. most meg a magikben úgy őrizzük a rendet, hogy egy nagyobb takarítás után két hétig csillogvillog minden.
és akkor levontam a következtetést.
hogy egy, milyen óriásit fejlődtem azóta rendszeretés, rendesség és tisztaság szempontból, milyen jó, hogy elköltöztem és kénytelen voltam ezt megtanulni és igazából kezdek egyre jobban közeledni hozzá, hogy anyukám példáját követve én is fullextrás, patyolattiszta és szuperrendes háztartást vezessek és mondjuk az ő szintjére nem is akarok eljutni, de remek úton haladok a 60%-a felé.
és kettő, remélem sose fogok olyan fiúval lakni, aki előtte csak az anyukája szuperháztartásában lakott és sosem tett ehhez a mostanihoz hasonló felfedezést.
