egyszerűen iszonyúan utálom az embereket, ebbe most konkrétan MINDENKIT beleértek a joci kivételével, de a halállistám csúcsán az alábbi személyek szerepelnek:
- azok a személyek, akik újracsináltatnak kis szaros faszságok miatt meghívókat, amikhez csak bizonyos gépeken van programom és nem csak pluszmunkát okoznak, de lelkiismeretfurdalást is, amiért az éjszaka közepén küldik el a módosításaikat és kb egy nap, míg meg tudom nekik ezáltal csinálni őket.
- azok a személyek, akik az ébredésem utáni első 15 percben, amikor különösen érzékeny vagyok a szeretteim rezgéseire, aggódni és stresszelni kezdenek és ezzel engem is rögtön aggódni és stresszeltetni kezdenek.
- azok a személyek, akik azzal zaklatnak, hogy megkérdeztem e, mennyi szegélyléc kell a falakhoz és azok a személyek, akik nem mondták alapból, mennyi kell a falakhoz.
- azok a személyek, akik miatt átszervezem a hétvégémet és aztán ők ismét átszervezik, úgy, hogy pont szar legyen és pont ne tudjunk találkozni úgy egyáltalán.
- azok a személyek, akik megkérdezik, megyek e ekkor és ekkor ide és ide (bazdmeg, faszán örülnék, ha tudnám és ha még egyszer megkérdezed, még mindig nem fogom tudni de akkor is az lesz hogy még mindig örülnék neki, ha tudnám!!!)
- azok a személyek, akik a kettő dolgot, amit szeretnék csinálni a héten, ugyanarra az egy darab időpontra szervezik a 168 óra szuperkreatív felhasználásáról téve tanúbizonyságot.
- azok a személyek, akik képesek mások potenciális haláláról komolyan beszélgetni és ezt konkrétan az asztalom négy oldalát körbeülve teszik (basszátok meg).
- azok a személyek, akik kitalálnak egy speciális kelléket, amire szükségük van, és abból fogják és kitalálnak rá egy speciális, nem megtalálható méretet, egy nem létező színt és egy ritka mint a fehér holló bevonatot és aztán engem zaklatnak azzal, hogy találjam meg ezt a szart valahol a városban. nemtom mekkora szörprájzszörprájz, hogy ilyen. sehol. nincs.
- azok a személyek, akik felelősek ezért a ködös, hideg, nyálkás, békás, dementoros időjárásért.
- azok a személyek, akik felelősek azért, hogy tegnap nem volt otthon net.
Ne húzzatok velem ujjat.
Amúgy igazából szerencsére olyan jól kidühöngöm itt magam, hogy a valóságban mindenkivel majdnemhogy kedves, de legalább nagy vonalakban vállalható vagyok és hozzá kell tennem persze, hogy a fenti halállista szereplőinek 85%-át valójában szívemből szeretem, de ettől függetlenül igazán megkönnyebbültem ettől most. Meg attól, hogy ma este ki fogom kapcsolni a telefonomat és nem beszélek senkivel és egy wellnessben fogok olvasni és nem mondom meg még azt sem, hogy melyikben és ha valaki az ötméteres közelembe jön, akkor arra nagyon csúnyán fogok nézni, hogy megijedjen és elfusson messzire.
