nem ő a világ leghelyesebb fiúja
nem érzem, hogy végletesen oda lenne értem
nem ő a világ legjobb fej embere
nincs benne a vicces emberek top10-es listámban
nem igazán spontán
nem annyira olyan, mint én
nem blogger nem író nem startupper nem életművész
nem vár túl sokat a holnaptől
mégis, valamiért annyira különleges nekem.
Még sose féltem ennyire egy találkozás előtt sem. Nem tudom, hogy mennyire faszság ez, mindenesetre valamiért azt érzem, hogy amint meglátom, azonnal meg fogom szeretni (ha még nem szeretném) és miközben a lelkem mélyén az az iszonyú erős meggyőződés él, hogy ’még soha senki mellett nem voltál annyira ÖNMAGAD, mint mellette leszel’ – és ez azért eléggé megnyugtató –, mégis egy részem elképesztően retteg, mert valószínűleg amint meglátom őt, sérülékeny leszek. És hát a sérülékenységi skálámon ügyesen haladtam mostanában, de tényleg az az érzésem, hogy vele egy találkozás és el leszek veszve és ha ő ezt nem így fogja látni, akkor egy találkozás után fog összetörni a szivem.
Basszus, ez annyira nem jellemző rám és istenem, bárcsak mondhatnám, hogy ez most egy furcsa bemesélés magamnak, de basszus ez egy kibaszott intuíció akurvaéletbe.
