hogy a kapcsolatokban én mindig lemaradva szoktam lenni. Szóval például általános jelenség, hogy mondjuk pár hete járok egy fiúval, de a fejemben szinglinek gondolom magam. Vagy hogy már elfogadom, hogy járunk, de állandóan menekülési kényszerem van vagy zavar, ha túlságosan tervez vagy komolyan vesz. Na és most meg pont teljesen fordítva van:
még nem is találkoztam vele, de úgy éreztem, hogy ismerem.
még meg sem csókolt, de úgy éreztem, hogy járunk.
még nem is voltam benne biztos, hogy járunk*, de le kellett állítanom magam néha, mikor a helyzethez nem illően túl komoly dolgokat akartam mondani.
* tudom, vérlázítóan idegesítő gyerekes vagyok ezekkel a szavakkal
