és valamiért az iiiiiszonyű fontos dolgok történésekor a remek reakcióm az, hogy lefagyok. Tudom, hogy fel kell dolgoznom az eseményeket, de annyira gyorsan annyira sok annyira nagy dolog történik, hogy nem tudok egyszerűen agyilag kapcsolni.
ilyenkor az általános stratégiám, hogy ülök nyugalomban / bezárt tigrisként tíz méteren mászkálok fel-alá és várom, hogy az agyam felfogja az eseményeket. De ezt most így szó szerint értem. :D Nem tudok mást csinálni, mint türelmesen üldögélve / hiperaktívan rohangászva várom, hogy sikerüljön felfognom a dolgokat és tudjak velük kezdeni valamit. (Ezt csináltam pl a teljes november folyamán is nyugodtan üldögélve, meg mikor felvettek a molba fel és alá rohangálva.)
És ilyenkor azért hogy mégiscsak valamit csináljak, meg a múltból tanuljak, meg a jövőre felkészüljek, meg kicsit magammal együtt érezzek, a blogomat szoktam olvasgatni és noha előbb-utóbb ez a bölcsesség táptalaja lesz, de előtte inkább kb olyan reakcióim vannak, mint erre a postra az, hogy "hú baaaazddmeg, ez egy para hét volt.....!"
