Nagyon dühös vagyok, mert iszonyúan fontos nekem. És ez elképesztően megijeszt, megrettent és elszomorít. Mert innentől kezdve már nem akárki, innentől kezdve már nem az van, hogy leszarom, hogy ugyan kérlek please, hanem innentől kezdve kötődöm és csak hozzá kötődöm, ilyen még csak kétszer történt életemben és mind a kettő oltári nagy szopással végződött (most kivételesen nem szó szerint).
És dühös vagyok rá, mert prioritás lett az életemben. Dühös vagyok rá, mert képes volt azt mondani, hogy ő legyen a legfontosabb. Dühös vagyok rá, mert elrabolgatja a szivemet és ez szörrnyű. Rémes, iszonyat világa. Ki leszek neki szolgáltatva. Hatalma lesz fölöttem. Függeni fogok tőle. Úristen, de dühítő és kétségbeejtő és szomorú ez.
