nem tudom eldönteni, hogy örüljek e a napoknak, amikor az Á. nem ér rá
mert juhú, lehet családozni meg ilyenek
vagy szomorkodjak, hogy nem találkozok vele
mert jajj hát milyen rossz nélküle.
annyira félúton vagyok a kettő között
hogy úgy érzem magam, mint egy összezavarodott
csekély értelmű medvebocs
aki egyszerűen nem tud véleményt alkotni a kérdésben.
