És az a bajom, hogy először is, én nehezen kezelem a változásokat. És akkor jön valaki és csak így huss, felforgatja az életemet, az időbeosztásomat, a motivációimat, a napirendemet, a preferenciáimat és nekem ez nehéz. Mármint ez szerintem egy hatalmas óriási lépés, hogy valaki miatt fogom és teljesen megreformálom az életemet és hiába döntök emellett, attól még ez nem jelenti azt, hogy ez teljesen zökkenőmentes lenne. Szóval van itt egy dolog, ami önmagában nehéz.
De most komolyan, mi történt az én életemben fél évemmel ezelőtt? Rengeteg program, meditáció, személyiségfejlődés, barátok, magammal törődés. VS ezzelszemben mi történik most? Egy másik ember. Program nulla, meditáció nulla, személyiségfejlődés nulla, barátok minimál, magammal törődés minimál. Fogtam és mindent és mindenkit kihúztam miatta és önmagában az, hogy ez ne érződjön énfeladásnak, már kihívást jelent.
De hála az égnek aztán erre ránehezít még azzal is, hogy a vicces dolgokat minimálisra csökkenti. Mert tényleg nem csinálunk semmit. De most amúgy nem nagy igényekről beszélek úgy egyébként, én az alábbiak bármelyikétől boldog lennék:
- margitszigeten piknikezni
- százéves házak
- midnight music
- szentendrére kibiciklizni
- kopaszi gáton mászkálni
- stb. Gyakorlatilag bármi. De komolyan, BÁRMI.
És akkor ehhez vegyük hozzá azt, hogy én ABSZOLÚT az áronnal értek egyet* ÉS PLUSZBAN azt IS, hogy az életem egyik kontrollkérdése az hogy ’when was the last time you did something for the first time’ és akkor rakjuk egybe ezt a három dolgot, ja meg még azt is, amiből az egész kiindult, hogy az Á. nem akar idén SEHOVA sem külföldre menni (ezért lett a post címe firstworldproblems, tudom, hogy ez már nagyon gáz, hogy ilyesmin rinyáljak) és képzeljük el, hogy milyen szintű pánikban vagyok.
(Nagy szintűben.)
Mármint nekem ezek a dolgok tényleg nehezek és tényleg küszködök velük és így a hárommal egyben meg pláne és nagyon próbálom átlépni saját magamat, de nagyon nem könnyű. És félek, hogy ennek az lesz a következménye, hogy a fejemben az alakul ki, hogy vicces dolgot nem tudok csinálni az Á.val és emiatt
- kizárom őt az életemnek erről az amúgy számomra nagyon is fontos területéről
- úgy érzem, hogy korlátoz engem a saját magam megélésében.
És miközben már az első pont is jelentős problémát jelentene, a másodikról ugye ne is beszéljünk és akkor ez az a pont, ahol a firstworldproblem hashtaggel ellátott nevetséges hiszti átlép a Nagyon Komoly Issue kategóriába.
*ugye megvan a sztori,
évi: áron, miért szakítottál a flórával?
áron: hát mert már nem volt vicces.
