6. fejezet

Szóval úgy volt, hogy az Á. elment külföldre egy hétre dolgozni, aztán meg most hazajött. Amikor elment, akkor pont optimális mértékben hiányzott (mármint hogy pont eléggé, hogy lássam, hogy szeretem, de nem annyira, hogy szenvedjek miatta) és főleg arra használtam ezt az időt,…

a hiányzolnak sok olvasata van szomorú önvesztett életképtelen onnan tudod, hogy rosszak, hogy összeszorul a szived de van olyan is ami mögött béke van intimitás szerelem azt onnan lehet tudni, hogy megnő tőle a szived.

nekem az ő illata jelenti az otthont

hogy nyilatkozzak, (mint ahogy egyébként már nyilatkoztam) és a válaszom pedig az, hogy jaja, persze, hogy Ő Az. Csak mostanra meg már nem értem a kérdést, milyen kérdés ez? A nap fent van még az égen? Még mindig oxigént lélegzünk be? Sós a tenger? Megyünk olaszországba*?…

Az elmúlt napokban ismét felderengésbe kezd a reteksokmunkaáltalelnyomott szunnyadó kreativitásom kis csírája, amit érdeklődéssel figyelek, de nem erőltetem. Majd egyszer úgyse bírom tovább és nekiállok.