6. fejezet

igen. szentjánosbogarakat nézni. én teljesen feladom. hagyjuk. SOHA nem fog összejönni. SOHA.

vulkanikus mármár inkább hazamegyek festeni annyira para

ez az amaz így úgy amúgy itt ott a kettő között nem érzem magam sehol se semmiben se semmilyen szempontból se és ez zavarttá tesz mint egy megzizzent őzet meg felzaklat meg idegesít meg bosszant mint egy félrecsapott fülű prüszkölő lovat és egy kicsit sem segít…

Tabuzunk. Edem: Ez az a dolog, amit öleléssel szerzel a barátaidtól. Joci: Szeretet.   És nem tudom, a definíció a durvább-e, vagy hogy Joci ezt így rávágta.

Néha ilyen idegesítő emberek molos dolgokkal stresszelnek, pedig szerintem az elmúlt egy hétben elég jól elterjesztettem a pletykát, hogy 'már nem sokáig leszek köztetek', és enyhén fel vagyok háborodva, hogy már csak 10-12 darab napot dolgozok itt, ők meg mégis Dolgokat Akarnak…

és innen jött az ötlet.   EVA RESPONSIBILITIES -          calling Gábor 7 times a day not bothering he won’t pick up the phone for a week -          biking 30 kilometers to get signatures from everyone -          comforting Gergő any time he’s insecure…

az Év Összefoglaló Mániám. Nem volt elég az a karácsonyi tömegtombolás, most már több mint egy hónappal a szülinapom előtt is kényszert érzek a 24-es számú évem összefoglalójára. De, hatalmas önmegtartóztatásról téve tanúságot, nem teszem. Najó csak egy kicsi…

fáj a torkom a bal fülem a fejem "mindjárt sírok az elkeseredettségtől hogy ezt kell csinálni egymással" gondoltam és kitaláltam, hogy elegem van inkább felmondok de aztán rájöttem hogy hoppá már felmondtam.

most először életemben nem leszek depressziós a szex és new yorktól.

hirtelen minden annyira egyszerűvé vált sose gondoltam hogy valami ennyire könnyű lehet.

Zöldkanapé + nyári délelőtt, délután + Á. + 2 letehetetlen könyv = Ennél Jobb Egyszerűen Nincs