Szóval most ha jól megnézzük láthatjuk, hogy kb két hete, de talán három is, egyhelyben topogok az életemmel, mert itt van előttem ez a nagy kérdés és nem tudok magamnak választ adni rá.
A kérdés pedig az, hogy olyan tapasztalásba ütköztem, ami látszólag teljesen ellentétes mindennel, amiben hiszek. Nem adom fel a hitemet, de nem tudom nem látni, amit megélek, és ez egy óriási belső konfliktust szül, ami így első körben meghasonlottságként nyilvánul meg bennem.
Mert azt hiszem, hogy nem csak egy emberrel élhetünk meg földön túli csodákat. Azt hiszem, hogy minden ember úgy tökéletes, ahogy van és pontosan ugyanazt a varázslatot hordozzák magukban. Azt hiszem, hogy nem csak egy párunk van az életben. Azt hiszem, hogy mindig vannak újabb szintek és újabb lépcsők. Azt hiszem, hogy nem nevezhetek ki egyetlen személyt sem felsőbbrendűnek másoknál: nem gondolom senkiről sem azt, hogy különlegesebb lenne, mint mások, mert mindenkit ugyanolyan különlegesnek hiszek.
Közben azt tapasztalom, hogy igenis van egy ember, aki nekem a legtöbbet jelentette a világon. Egy ember, akivel az életem olyan színekkel volt teli, amiknek a létezéséről fogalmam sem volt. Aki nélkül az életemben sokkal kevesebb szín van, sokkal kevesebb élénkség és... hát, élet.
És ez a két dolog teljesen ellentmond egymásnak látszólag és nem tudom hova rakni ezt. Ha mindenki ugyanolyan varázslatos csodalény és minden kapcsolat szent, akkor hogyan lehet, hogy én mégis mennyországba kerültem az egyik kapcsolatban és nem találom ezt a másikban? Mert ha mi ketten ott voltunk, akkor abszolút ötdimenziós valóságot éltem meg, valamit, ami sokkalsokkal több, mint ez a Föld, valamit, ami annyira ÉN VAGYOK és csak ezt tudom mondani, hogy ÉN VAGYOK, sőt MI VAGYUNK - ezt éltem meg és most fogalmam sincs, hogyan használhatnám fel ezt a tapasztalatot visszapottyanva látszólag a 3Ds kapcsolatokba 3Ds emberekkel.
Ezért az elmúlt hetekben ülök, vakarom a fejemet, és azt mondom magamnak, gondoljgondolj. vagy, jobb híján, várjvárjvárj, amíg visszatér majd pontosan ugyanaz a magasan rezgő kapcsolat. Tehát rosszabb pillanataimban várok, jobb pillanataimban gondolok, de megmondom nektek őszintén, hogy nem ez a megoldás, messzebbről kellene néznem ezt az egészet, de egyelőre nagyon közeli minden, nagyon homályos és még nem látom.
Hogyan tudnám a megtapasztalt magas rezgésszintű emelkedett csodakapcsolatban megélt színeket és varázslatokat belevinni az életembe, amikor az a kapcsolat jelenleg erősen megváltozott, de a jellemzőit szeretném megtartani?
És nem, nem megoldás, hogy arra várok, hogy ugyanez visszatérjen, mert nem ez az, ami előrevisz. Nekem a jövőben, előrefutva, most, a jelenben kell alkalmaznom, megélnem, megtapasztalnom azt, amit eddig ketten hoztunk létre. De hogyan?
