Egyszerűen nem tudom, mit tegyek. Valamiért az elmúlt két napban, amióta ez a szarság van a bencével, nem tudok aludni. Felébredek 4kor meg 5kor és kész vége, nem tudok tovább aludni, hiába fél 1kor feküdtem, na és persze ezt hamarosan isteni ajándéknak tekintem majd, úgy látszik, kevesebb alvással is beérem már.
A lényeg amúgy nem ez, hanem hogy a fejem felett lebeg a kérdőjel, hogy elengedjem? Vagy harcoljak?
Egyrészt vele akarok lenni. Eddig is vele akartam, ezután is vele akarok. Az elmúlt egy hónapban totálisan beleraktam magam ebbe a kapcsolatba és elköteleződtem lélekben nagyon és a bence annyit harcolt értem, most én is harcolni akarok érte. Nekem ez akkor rengeteget adott, hogy láttam, hogy ő ezt mennyire akarja és biztos benne és azt hiszem valahol, hogy ha két ember szereti egymást, akkor amíg az egyik fél biztos a kapcsolatban, addig az állni fog, mint a kő. Egyrészt ezt akarom, ebben maradni, vele lenni, harcolni, megmondani ezerszer, sokszor. A bence egyébként az elmúlt egy évben a következőket tette értem: harcolt akkor cirka egy hónapig, amikor visszautasítottam az ákos miatt; ott volt, amikor igazából nem is akartam vele lenni kb. 3 hónapig; szakítottam vele és kitartott 1 hónapig és nem hagyta, hogy eltűnjek - mindezek után. És valahol nagyon is okénak tartom mindezek fényében, hogy most én is harcoljak és küzdjek, ha ő elbizonytalanodik. Nem abban, hogy megalázom magam. Hanem abban, hogy most én vagyok ott stabilan és egyértelműen, hogy lássa, hogy én tudom az igazságot rólunk, és ha tudom, akkor az biza győzedelmeskedni fog.
A másik oldalon az is ott van bennem, hogy nézzünk csak rá a big picture-re. Volt egy kezdeti kapcsolatom, ahol sok mindent megtanultam az alapokról; egy relationships advanced level és most a Bence, akinek igazából az elmúlt egy hónapig nem úgy futottam neki, hogy na, ezt igazán akarom. Mármint elég volt, most már nem akarok szarakodni többet, nem kéne talán végre és utoljára egy kapcsolat, ahol tiszta lappal indul minden? De biza kéne.
Hát, a helyzet az, hogy végül is csak most erről a jelen szent pillanatról tudok nyilatkozni, de most harcolni fogok és küzdeni fogok, mert egyrészt szeretném kipróbálni, milyen is ez, még sose volt ilyen tapasztalatom; és másrészt mert nem tudom így elengedni; és harmadrészt meg kíváncsi vagyok, beválik e; és ha igen, mit okoz ez a bencében és bennem; és ha beválik, de nem javul meg a kapcsolat, akkor úgyis hamar vége lesz; és ha nem válik be, akkor mikor unom meg és ez hogyan segít a továbblépésben. Meg amúgy: mindig elfogadtam a szakítást, mindig elengedtem és nem, ez nem így működik, olyan, hogy szakítunk, ha szeretjük egymást, nincs. Legyen másik opció, keressük meg, ha nincs, teremtsük meg, készpassz, ez egy kapcsolat.
