Annyira örülök, hogy nem idegesítem saját magamat. Tiszta mázli, hogy mennyire kedvelem a saját humorérzékemet és életfelfogásomat. Különben nagy szarban lennénk basszus!
Amúgy vajon miért akar velem sörözni az Ákos? - kicsit ezen is morfondírozok, de mondjuk annyira nem izgat.
Komolyan, amikor kicsit is belegondolok abba, hogy a fenébe leszek én 26 éves koromra házas, a hasamat kell fognom a röhögéstől. Nem is beszélve arról, hogy 26 évesen már gyereket akartam. Borzasztó. És ez nem egy olyan dolog, aminél jól elhatározom, hogy márpedig megcsinálom, aztán megcsinálom.
Jöjjenek tehát a Nagy Elhatározás helyett a legrosszabb szcenáriók az elkövetkező 60 évre.
1. Pénteken valahogy egymás karjaiba esünk az Ákossal, összeházasodunk, gyerekeink lesznek és boldogan élünk, míg meg nem halunk. (Igen. Ez nem véletlenül a legrosszabb verziók lista első helyezettje.)
2. Örökké Évivel, Jocival és Kekével lakunk együtt, mindannyian szupersikeresek és szuperalkoholisták leszünk, örökbe fogadunk 2 gyereket és egy idő után olyan házba költözünk, ahol van terasz (meg medence), aztán meg olyanba, ahol van veranda meseszép IKEA kertibútorral és raklettel.
3. 30 évesen összeházasodunk a Ferivel, megtanulok steaket csinálni, lesz 3 vidéki gyerekünk, sokat főzök, grafikus és szabadúszó leszek annyi időben, amennyi jut a háztartásvezetés és a családi élet mellett, reggelenként pedig kilovagolok a martonvásári sztyeppén.
4. 35 évesen házasodunk össze Danival, lesz 2 ambíciózus gyerekünk, akik sokra viszik, ugyanúgy, ahogy szüleik, akik mindketten sikeres válallkozók / nagyvállalati felsővezetők, sokat járnak színházba és kultureseményekre és mindent megadnak nekik a boldoguláshoz.
Na melyik fog vajh beválni? Én remélem, hogy egy 5., amelynek keretében idén megtalálom leendő férjemet és össze is jövök vele.
