Ja amúgy még egy tök fontos dolgon gondolkodtam az elmúlt napokban, ez pedig nem más, mint.
Nézzük csak meg reálisan, mekkora az esélye annak, hogy sokáig egyedül legyek vagy hogy ne találjak olyasvalakit, aki tökéletes párom. Az esély abszolút nulla, ugyanis vegyük mondjuk Kate Middleton-t: ha nem találkozik Vilmos herceggel, vajon egyedül maradt volna? Nem, mert Kate egy catch. Ugyanez a helyzet Rory-val meg néhány ismerősömmel a való életből is - és az a helyzet, hogy én ugyanigy főnyeremény kategória vagyok, látjátok mennyit kellett küzdenem már ezért a másfél hónap egyedüllétért is.
Aztán meg összejövök hamarosan életem szerelmével, és nagyszerű lesz, de addig nagyon is élvezhetném az életet szerintem és a szabadságot, a felelőtlenséget, az önfeledtséget. Mert sose lesz többet ilyen az életben, csak mondom. Sose lesz többet olyan, hogy csak én legyek faktor az életemben, senki más. Lesz Ő, család, gyerekek, móka, szeretet, most van utoljára konkrétan, hogy senki sincs az életemben, aki igazán döntési tényező lenne mondjuk egy egyhónapos túrázásnál. Mielőtt szembejön a Fiú, addig egy pár dolgot tuti meg kéne csinálnom: szép fehérneműket vennem, megszeretnem futni és ha megérzéseimmel ellentétben mégse nyáron futnánk össze, akkor elmegyek szeptemberben az El Caminora. Hell yeah I will.
