Mostanság ilyesmikre kezdek vágyni, valahol igazán mélyen.
Hogy új fehérneműket vegyek. (Pipa.)
Hogy elmenjek fodrászhoz.
Hogy elmenjek kozmetikushoz.
Hogy befessem a hajam.
Hogy tanuljak dizájnt.
Hogy elmenjek bicajjal a rómaipartra. (Igaz, most el van öntve.)
Hogy legyen kedvem azokhoz a vicces programokhoz, amiket eddig a We Love Bpen reklámozgattam.
Hogy legyen kedvem sárkányhajó edzéshez. Meg futni.
Hogy vegyek egy új laptopot, ami működik is.
Úgy összességében, kicsit szeretném, ha szeretnék élni, de nem szeretnék. Mármint nincs semmi nagy vész vagy ilyesmi, de nekem nem annyira van kedvem a világhoz most így még, és miközben kívülről vagy a naptáramból ez nem is feltétlenül látszik, én iszonyat érzem. Pusztán csak azt, hogy nem ragyogok. És nem tudom, mit kéne csinálnom, hogy ez ne így legyen, ezért elfogadom a szitut. Most nem ragyogunk. Én vagyok a nem ragyogás is, tök rendben van.
Hú, várjunk csak, lehet, hogy az egyedüllét a ludas. Mostanában tök kevés időm jutott esténként ilyen quality free time-ra magammal - és mostanában alatt az elmúlt háromnegyed évet értem - , mert ha itthon voltam egyedül, akkor szinte mindig filmet néztem meg aludtam. A dolgozás már megy a magikben - ha nagyon kell -, de quality free time-ot nem magammal töltök - helyette abszolút quality time-ot töltök a magik lakókkal. És azért megyek haza hétvégenként, hogy akkor azt csináljam, de leginkább a szlatinában sem csinálom.
Nnna. Quality alone time szükséges a magikben így első lépésként. Kezdjük el.
