Egyébként noha a konkrét szituációban nem volt a Jocinak igaza, a helyzetet vizsgálva (összevesztünk) be kell, hogy lássam, hogy van mit fejlődnöm.
1. Nem szurkáljuk és basztatjuk életünk párját, meg senkit, de életünk párját pláne. A férfiak ugyanis azt nem bírják. (Nekem jelenleg az életem párja a joci, még ha nem is úgy.)
2. Sokkal hatékonyabb lett volna, ha szurkálódás után elbűvölő kedves leszek, nem pedig harcra kész szúrós.
3. Összesítve, a férfiaknak dicséret, áhitat, imádat szükségeltetik, a kritikai érzékemtől vegyek könnyes búcsút most, az alkalmazkodási készségem triplázzam, legyek kedves, simulékony, dicsérő, tapintatos és a másikon gondolkodó nonstop. Majd. Ha lesz kinek.
Addig élvezem, hogy még nem kell.
