6. fejezet

Úgy érzem, hogy totálisan beragadtam. Egyszerűen leragadtam egy ponton és nem tudok tovább menni, se előre, se hátra. Próbálok persze izegni-mozogni, de mintha béklyók kötöznének le, bármit teszek, még jobban beszorulok. Iszonyú, valami rémséges. Ráadásul már hetek óta…

amikor hátul középen ülök és más vezet amikor valakit jobban szeretek és amikor otthagyom a telefonom mikor pisilek akkor mindig kurvára félek hogy meghalunk elhagy elveszti és mindig azt mondom magamnak chill out nyugi all you need is trust and a little bit of pixie dust mert…

a startup táborban mindenhol volt wifi és sehol sem volt térerő azt kívánom, bárcsak mindenhol így lenne.

öt dologban hiszek ezeket elmondom most mindannyian istenek vagyunk egyek vagyunk energia vagyunk mindent mi teremtünk megtapasztaljuk magunkat, ahogy csak szeretnénk.

Ha már a Vágyaknál tartunk. Amik az élet savát borsát színét melegét adják ugyebár, úgyhogy ne becsüljük alá őket, kéremalássan. Akkor elmesélem, mire vágyom mostanság. Arra vágyom, hogy nevessek. Hogy ne vegyek semmit se komolyan, hogy könnyeden szeressek, lazán, nyugisan,…

ahova engem ajánlott a Szabi tök menőnek tűnik de ki kéne hozzá költözni san franciscoba ami elég izgisen hangzik de valószínű igazából nem az és ahogy én magamat ismerem hétökrös szekér sem rángathat ki budapestről de azért interjúzni interjúzok abból nagy baj…