de arra igen, hogy tényleg életem egyik legfantasztikusabb korszaka volt, mikor az első barátomat hosszú téli hónapokon át magamban elsirattam
és többek között az egyik legjobb gyógyír az volt, hogy a versesköteteket napszámban olvastam.
szóval most is ez lesz:)
Vágyni hogy szeretnék
Hiszen jó volt magamban,
Magamért és magammal élni,
De ezt a boldogságot
Olyan jó volna fölcserélni.
Valami furcsa kékkel,
Egy ősi s csak holnap jött mával,
Valami kidacolt, nagy,
Kínra-hajló romantikával.
Óh, vágyni hogy szeretnék,
De nem vággyal, aki csak percnyi,
De vággyal, amellyel
Örökig ki lehet telelni.
