6. fejezet

annál jobban leesik az állam és annál nagyobb óriásmázlistának érzem magamat, hát hogyan lehetek ennyire szerencsés, hogy ezzel a világ legfantasztikusabb, legklasszabb, legcsodálatosabb fiújával járhatok...? 

az egy nyári rét, egy meleg kánikulai napon, gyógynövények illatával a levegőben, kicsit száraz-kicsit szúrós, igazi magyar bokrokkal és növényekkel és mellette pedig egy tóval.

nagyon nehéz nem szomorúnak lennem amikor valaki félelemből nem próbál meg valamit mert egyszer már sérült és vesztett és ő nem kockáztat soha többet és azt nézi, hogy mennyi veszhet, ha megpróbálja és nem sikerül és nem is merem tőle megkérdezni, arra gondolt e…

"Egyébként nem jutott még eszedbe, így tudván a zombiapokalipszis fókuszomat, hogy a körmeid erőssége igenis szerepet játszott abban, hogy veled akarok lenni? Mit gondolsz, miért futni hívtalak el először?" :D

hogy a kapcsolatokban én mindig lemaradva szoktam lenni. Szóval például általános jelenség, hogy mondjuk pár hete járok egy fiúval, de a fejemben szinglinek gondolom magam. Vagy hogy már elfogadom, hogy járunk, de állandóan menekülési kényszerem van vagy zavar, ha túlságosan…

hogy ők tuti nem járnának velem. Ezek főleg olyan emberek, akik a fiú barátaim és végigkövették már egy-két kapcsolatomat és látták azt a sok epic failt, hisztit, kiborulást, rossz kezelést és konfliktust, amit produkáltam. És nagyon furcsa, mert mondjuk nem vagyok róla…

É: Hát szerintem mindig azt csináld, amit szeretnél. Á: Ne mondd embereknek, hogy azt csináljanak, amit szeretnének. É: Miért nem? Á: Nem ismered őket, nem tudod, mit és hogy akarnak, felhasználhatják ellened. É: Ugyan már. Please. Szerintem akkor is azt csináld, amit…

- Csak fontossági sorrendet kell felállítanod. És ne ámítsd magad azzal, hogy mindenre van időd. :) - Najó.. :D Akkor segíts, ha ilyen okos vagy.. Mi a fontossági sorrendem? - Ha a segítségemet kéred, el kell fogadnod, amit mondok. Hinned kell benne, különben nincs értelme. Tehát…