6. fejezet

Jaj amúgy azt el is felejtettem mondani, hogy múlt héten voltam meditálni és egy újabb érdekes változást diagnosztizáltam az életemben, miszerint iszonyúan közel vagyok minden egyes pillanatban ahhoz, hogy kilépjek az illúziókból. Olyan, mintha egy tengerben úszkálnánk, és…

Az nem nagyon nagyon fura dolog, hogy valaki a világot jelenti mondjuk nekem és másnak meg nem jelent semmit? De így tényleg semmit, másnak eldobható, jelentéktelen, insignificant detail, és nem értem, hogyan lehet az, mikor nekem annyira minden ő...? És hogy ugyanez igaz rám is, és…

Az a furcsa, hogy most, hogy belegondolok, egy pár dologban tényleg megváltoztam idén vagy az elmúlt néhány hónapban, de úgy gyökeresen, olyan tulajdonságokat változtatva meg, amik az alapvonásaim voltak (strukturáltság, alkalmazkodás, önmagammal szembeni fejlődési és érzelmi…

Így aztán tegnap, mikor végre rászántam magam, hogy beszéljek a Pistával, egyszerűen nem jutott jobb ötlet az eszembe, mint elmondani az igazságot és közölni, hogy "hát, azért nem vettem fel a telefont és nem kerestelek, mert nem volt kedvem hozzá". Erre gondoltam, hogy majd dühös…

Szóval arra jutottam, hogy nem fogom pusholni magam. Egyáltalán. Mármint lelkileg meg szellemileg, nem várok el magamtól semmit, nem akarok semmit és kész. Évi azt mondta, ez nem fog menni. Ezért gondolom mindenki megdöbbenve értesül róla, hogy debiza. Mérhetetlenül…