6. fejezet

A spontaneitás által végül az egekbe szárnyaltam az elmúlt 20 órában, ugyanis sikerült újabb remek időeredményt produkálnom a when was the last time you did something for the first time állandó kérdőívem számára (az első, tökéletesen egyedül töltött este a magikben);…

Az van, hogy most épp meg vagyok hízva. Konkrétan 5 kilóval több vagyok (61 brrr), mint amennyi szoktam lenni és amennyinek lennem kéne (56). (Ezt rettentő bevallani.) (A megtévesztő introval ellentétben ez nem egy fogyókúrás post lesz.) Jöttem szépen a kis biciklimmel és azon…

Mostanában annyira nehezen állok ellen a spontán kalandok csábító kísértésének. Majdnem úgy vagyok velük, mint micimackó a mézescsuprok hívó szavával. De, ma asszem sikerült. :D

1. Az emberek jellemével kapcsolatos intuíció. Mármint az, hogy annyira erősen érzem, hogy ki milyen ember, hogy néhány pillanat, perc vagy óra múltán lesz egy csalhatatlan belső érzésem róla, ami amúgy nem egy tudatos ítélet vagy egy pozitív-negatív pólusokkal telített…

Szóljatok már légyszi, ha láttok valahol egy lila elefánt alakú csokitortát, mert én egész pontosan azt keresem.

Lássuk hát az elmúlt hónapok izgalmas történéseit, most új szempontból áttekintve. A következő érdekfeszítő élményekkel gazdagítottam tapasztalataimat: 1. "én biza most tökéletesen önfejlesztek, személyiségfejlesztek, összerakom magam fullosra és majd jön a nagy ő, de…

Ha nem lennék ilyen felelőtlen és lanyha erkölcsű, biztos lelkiismeretfurdalásom lenne mostanában szinte nonstop, de hála az égnek az vagyok. Ez annál is jobb, mert akkor még a kisugárzásomon is meglátszana basszus.

Konkrétan csak ahhoz van kedvem, hogy hazamenjek és végre blogot írjak a szépséges, gyors és okos gépemen csinos billentyűzettel, ám ehelyett arra fanyalodok, hogy a benti buta, lassú és csúnya gépemen arról írjak, hogy írni szeretnék, de nem itt. Hah, egy drámai sóhaj ide…

Na most az van, hogy egyszerűen annyira hiányzik egy kapcsolat, a törődés, gyengédség, figyelem, szeretet, intimitás, hogy konkrétan azt csinálom, hogy ha berúgok, akkor felhívom a bencét. És találkozok és beszélek vele. Nem történik közöttünk semmi.  A látszat ellenére…

Kíváncsi vagyok, mások mennyire állnak kapcsolatban a bölcs szellemükkel vagy lelkükkel vagy nemtom, mi ennek a neve. Mármint hogy ez a belső hang dolog hogy működik a többi embereknek, mert általában senki sem érti, amikor erről beszélek, ezért lehet, hogy nekik ilyen nincs. De…

Az mekkora szívás már, hogy ha kiderülne, hogy terhes vagyok, akkor biztos az lenne a reakcióm, hogy a, iszok - mert akár örülök neki, akár nem, tutira sokkot kaptam - és b, rágyújtok - mert ez mindenképp nagy érzelmi megrázkódtatás -, de pont ez az a két dolog, amit abszolút…

Aucs jaj jaj. Most épp úgy hiányzik egy srác, egy kapcsolat. Tökre vágyom arra, hogy valakihez hozzábújjak, hogy valaki írjon nekem, hogy valaki törődjön velem, hogy valaki szeressen meg megszeretgessen, annyira szeretnék szexelni egy olyan igazán jót, egy olyan bensőségeset, egy…

Ma egy ilyen csodálatosan chill munkanap van, az a fajta, amikor annyira örülök annak, hogy valamit befejeztem, hogy hiába lenne még sok-sok dolgom, abszolút nem foglalkozom vele, ehelyett gondolkozom, olvasgatok és a lelkem meg a világ szeretik egymást. Egyébként kánikula van,…

Hajjaj jézusom, mi esett itt meg. Összekavartam a Gergellyel. Aztán rájöttem, hogy milyen szuper srác és talán többet is akarnék tőle? Aztán rájöttem, hogy ez gyakorlatilag tökmindegy, mert szerintem ő viszont nem*. De az a fura, hogy szuper volt mellette lenni, szuper volt valaki…

Most ez az első postom, amit az új laptopomon írok, ami nagy, szép és okos és én vettem teljes egészében magamnak, mit szóltok.  Na amúgy ugyanaz van, mint eddig vagyis ami egy hete is. Boldogan szenvedek. Azt álmodtam kedd éjjel, hogy valaki beletűzött a karomba, mintha…

Rájöttem tehát erre a 2% (vagy 23%) dologra és a tudás tökéletesen felszabadított.  Szóval a lényeg igazából annyi, hogy 1. a személyiségem, a létem a következőképp áll össze. - Van egy belső képem és rezgésem és énem, ami valahogy rezeg, ami összeáll egy csomó…

Most mindjárt leírom, miért volt a tegnapi nap életem egyik legfantasztikusabb napja, de előtte van pár minicsoda, amiért hálát szeretnék adni. 1. A tiszta és igaz belső megérzéseimért. Kb egy hete részegen majdnem felhívtam a Bencét, hogy találkozzunk, persze a józan eszem 80…

Egyébként úgy érzem magam, mint a Kis Herceg hülye hiú rózsája. Hogy így készülődök. De szó szerint, testileg-lelkileg. Időt szánok a minőségi egyedüllétre. Olvasok. Gondolkozom a karrierfolyásomon. Új laptopot veszek. Új fehérneműt, fürdőruhát, mindenféle kozmetikai…

Mostanság ilyesmikre kezdek vágyni, valahol igazán mélyen. Hogy új fehérneműket vegyek. (Pipa.) Hogy elmenjek fodrászhoz. Hogy elmenjek kozmetikushoz. Hogy befessem a hajam. Hogy tanuljak dizájnt. Hogy elmenjek bicajjal a rómaipartra. (Igaz, most el van öntve.) Hogy legyen kedvem…

Ja amúgy még egy tök fontos dolgon gondolkodtam az elmúlt napokban, ez pedig nem más, mint. Nézzük csak meg reálisan, mekkora az esélye annak, hogy sokáig egyedül legyek vagy hogy ne találjak olyasvalakit, aki tökéletes párom. Az esély abszolút nulla, ugyanis vegyük mondjuk Kate…

Amúgy a szakaszérzékelős dologban az a fura, hogy néha én magam hülyének nézem magamat, amiért képes voltam fontos potenciális esélyeket offolni intuitív megérzéseim miatt - amik amúgy egész durva dolgokat közölnek, olyanokat, mint hogy még mindig nem vagyok kész, de még kb. 2…

Az a helyzet, hogy miközben minden ismerősöm kattog, mert szexhiánya van (és ezért random szexelnek emberekkel), nekem egyáltalán nem szexhiányom van, hanem kapcsolathiányom van, de nagyon. De tényleg, manapság az egyik legcikibb dolog ezt bevallani, rengeteg negatív prekoncepció…