6. fejezet

ez az amaz így úgy amúgy itt ott a kettő között nem érzem magam sehol se semmiben se semmilyen szempontból se és ez zavarttá tesz mint egy megzizzent őzet meg felzaklat meg idegesít meg bosszant mint egy félrecsapott fülű prüszkölő lovat és egy kicsit sem segít…

Tabuzunk. Edem: Ez az a dolog, amit öleléssel szerzel a barátaidtól. Joci: Szeretet.   És nem tudom, a definíció a durvább-e, vagy hogy Joci ezt így rávágta.

Néha ilyen idegesítő emberek molos dolgokkal stresszelnek, pedig szerintem az elmúlt egy hétben elég jól elterjesztettem a pletykát, hogy 'már nem sokáig leszek köztetek', és enyhén fel vagyok háborodva, hogy már csak 10-12 darab napot dolgozok itt, ők meg mégis Dolgokat Akarnak…