6. fejezet

tegnap a Juli megtalálta a Világ Legjobb Sorozatát, elkezdtem nézni és másfél résznél abbahagytam, csak azért, hogy két hét múlvától kezdve együtt tudjuk nézni az elejéről.  (És ezt nem is érzem annyira nagy lemondásnak.)

Van valami egyszerre nagyon jó és egyszerre nagyon furcsa ebben, hogy elképesztően el tudok fáradni attól, hogy vele vagyok. Olyan nagyon sok és olyan nagyon új energiák vannak köztünk, hogy miközben az egész nyugis, békés, boldog, szeretetteli és természetes, mégis, olyan…

a halálfélelem megtapasztalása. Évi nagyon büszke lesz rám, mindig azt mondja, hogy túl vakmerő vagyok, mostantól esélyes, hogy olyan leszek, mint a Nyuszi, mikor eltévedt a nagy sötét erdőben. Szóval ha meghalok, akkor az alábbiak nagyon fontosak: 1. teljes és tökéletes…

É: És akkor álmomban megpróbáltam felhívni Á.t... B: Ki az az Á.? É: A szerelmem. B: Éppen a négy és hatéves húgaimmal vagyok fodrásznál, csak most kijöttem az utcára beszélni veled, de komolyan mondom, ezt a beszélgetést akár bent is folyhatnám velük, az előbb ők is…

nem is tudom, mikor volt olyan utoljára, hogy visszaszámoltam, hogy már csak hány óra, amíg látomvégre.

Hat nem fura, hogy mindenben, de mindenben van lemondas. Es amikor azt hiszed, semmirol nem mondasz le, akkor mondtal epp le a legnagyobb dologrol.

mert annyit hallgatták a rinyálásomat arról, hogy  a, a világ legjobb könyve a profi lúzer, de  b, nem merem kölcsön adni senkinek, mert alig lehet megszerezni, nem kapható könyvesboltban és soha nem kapom vissza, annyira jó hogy az Edem és a Kata is megvették.  Hogy lehetnek…

biztos vagyok benne, hogy semmi ahhoz képest, amikor tutibiztos vagy abban, hogy ezzel az emberrel szeretnéd eltölteni a következő 63 évet. 

- Szóval képzeld, úgy tűnik, hogy hirtelen minden, amire vágytam, valóra válik. - Neeeee, akkor meg fogsz halni!!!

Olyan érdekes, hogy egyre kevesebb barátom van, de akik vannak, azok viszont egyre értékesebbek.  Asszem öregszem. :D Mert korábban mindig igényeltem azt, hogy sok vélemény, sok ember legyen az életemben, most meg azt igénylem, hogy az a néhány ember legyen benne, akikkel egyszerre…

lehet például az, amikor néha, minden ok nélkül, anélkül, hogy a közeledben lenne, elkezded az illatát érezni az orrodban.

Mondjuk ezen nem kéne nagyon meglepődnöm. Ha elmész a szerelmeddel a margitszigetre futni, futtok egy kört az öt fokban, majd leültök egy padra és másfél órán át csókolóztok satöbbi izzadt ruhákban, öt fokban, akkor magadra vess, ha utána lebetegszel. És NAGYON magadra vess, ha…

és valamiért az iiiiiszonyű fontos dolgok történésekor a remek reakcióm az, hogy lefagyok. Tudom, hogy fel kell dolgoznom az eseményeket, de annyira gyorsan annyira sok annyira nagy dolog történik, hogy nem tudok egyszerűen agyilag kapcsolni. ilyenkor az általános stratégiám, hogy…

- egyelőre még jól szórakozom a helyzeten - ilyen még úgysem volt soha, vagy max a mammutok idején, arra meg már rég nem emlékszem - meg amúgy nem árt egy kis pihi - illetve elég nagy mértékben szánalmas is, ergó nagyon nevetek magamon - és tudom, hogy úgyse tart sokáig de…

hogy imádni valakit szinte alig különbözik a szenvedni valaki miattól. És nekem nem volt ilyen csillióbillió éve, mint most, hogy annyira szeretnék valakivel lenni, akivel előtte találkoztam pénteken és szombaton és vasárnap is, hogy konkrétan rosszul érezzem magam, amiért nem…

mi történik általában? hogy iszonyúan örülök, ha a fiúnak van élete és ezért hetente kétszer vagy háromszor akar találkozni. mi történik most? hogy minden nap akarok vele találkozni, sőt igyekszem mindent úgy alakítani, hogy tudjak vele találkozni, hogy prioritásban lenyom…