6. fejezet

idegesítő, hogy nagy nehezen az ember megengedi magának hogy őszintén szarul legyen erre mások nem engedik meg.

Egyébként az egészben az a legnehezebb, hogy azt érzem, hogy meg kell felelnem mindenkinek az elvárásainak, hogy "jól" legyek. Hát nem vagyok jól! És hiába nem vagyok már 16 éves, amikor teljesen rendben van nem lenni jól, hát lehet, hogy nincs rendben nem lenni jól, de attól még…

Nem is tudom, mit mondjak. Minden úgy fáj és annyira elveszettnek érzem magam, mintha egy sötét erdő mélyén lennék és bolyonganék körbe, körbe, körbe. Minden fáj, minden bánt, minden nehéz, minden megfullaszt.  Arra van szükségem, hogy ezen a télen begubózzak, magamba…

Szeretnék abban fejlődni még, hogy minden egyes helyzetben prekoncepciók, falak és önvédelem nélkül tudjak szeretetet fejezni ki, anélkül, hogy kurva lennék vagy annak érezném magam. Ilyenre gondolok, hogy például ha találkozok egy sráccal egy buliban, ne az ugorjon be, hogy "csak…

rájöttem, hogy a nagy különbség amit mindannyian érzünk hogy huszonhárom évesen lányok vagyunk huszonnégy évesen nők leszünk de abban meg még elég bénák.